Kőbányai János: Beat[Korszak]regény (Budapest, 2023)
A Bem rakparttól a Tabánig | Beat-ünnep születik
Kötelező volt a fehér ing is. Föltűnt, hogy mindenki fehér ingben jött be, de bent a házban mindenki színesben, virágosban pompázott. Kiderült, hogy csak egyvalakinek volt fehér ingje, azt adták ki az ablakon, azt cserélgették. Néhányszor meg az tűnt furcsának, hogy milyen sokan vannak már a teremben, pedig még csak a jegyek negyede kelt el. Ki kellett deríteni, hogyan jöhettek be ezek a fiatalok. A pincén keresztül lehetett följutni, és onnan kiszedve egy WC-ablak rácsát, jöttek be egymásnak falazva. Amikor ezt az utat elvágták, újabb módszert eszeltek ki. Az emeleti népfronthelyiségeken, sőt lakásokon is átgázolva másztak át a függőfolyosón, hogy bejuthassanak a koncertekre. Sokszor segítséget kellett hívni, hogy leszedjék őket a folyosókról, mert néhányan ott ragadtak, és se vissza, se be nem tudtak lemászni. A zenészekkel kitűnően alakult Margó néni kapcsolata. A kedvence persze Török Ádám. Talán azért érezte közelebb magához, mint a többit, mert a kerületben lakott. A Kék Csillagok budaörsiek, tehát budainak számította őket is. Ők is nagyon szerényen viselkedtek. A Sakk-Matték számítottak a fenegyerekeknek, de velük sem volt zűr. Béla egyedi száma, a foggal gitározás valóssággal őrjöngésbe hozta a srácokat. Mindig egy szőke fiú hozta a gitárját, nagy mellénnyel, hogy a „mester" közelében lehet. Tátrai Tibornak hívták a srácot, akit Béla hálából tanítgatott. A Sakk- Mattnak olyan sikere volt, hogy a közönség követelésére a szombat esti koncertjüket vasárnap délelőtti matinéval kellett folytatni. Csak aludni ment haza a közönség és a zenekar. A bandákat az ORI (Országos Rendező Iroda) közvetítette ki, ők szabták meg, milyen gázsit lehet fizetni. A művelődési háznak nagyon nyereségesek voltak a beatkoncertek, biztosították a többi program anyagi fedezetét. A jegyek akkoriban nyolc-tíz forintba kerültek, de félidő után mindenkit beengedtek. Aki nagyon akarta, az ingyen is meghallgathatta a kedvenceit. Nem is volt szünnap. Majdnem mindig valamelyik zenekar házigazdálkodott. 1970- ben, a nagy tiszai árvíz idején a „bemes" zenekarok, a Mini, a Kex és a Tolcsvayék több koncertjük bevételét elküldték az árvízkárosultak javára. Ezer-ezerkétszáz forintok voltak ezek az összegek, tehát nem számottevőek - de a szolidaritási koncertek eszméje itt született. Akik nem játszottak a Bem rakparton, azok látogatóba jöttek ide: a Szörényi testvérek, Frenreisz Károly, Presser Gábor. Gyakran lejárt Somló Tamás, aki a Várban játszott a Non-stopban. Amolyan háztűznézők is voltak ezek a látogatások, mert sokszor itt robbantottak zenekarokat, innen vitték el a tehetséges muzsikusokat. A Kex együttes csudabogár volt, valóságos színházat műveltek. Baksa Soós időnként fölugrott a zongorára, egy csókot lehelt Doleviczényi homlokára. A pénzátvétel aláírásakor szíveket rajzoltak az utalványra. Értettek ahhoz, hogy a hangulatot frenetikussá fokozzák, de a sok bohóckodás mellett komoly mondanivalójuk volt, például elsőként a beatzenekarok közül József Attila-verset zenésítettek meg. Baksa még a feleségét is itt ismerte meg, így kerültek össze Luzsicza Ágival. A Kex nagyon széles tömeget vonzott, ismert művészek jöttek el a koncertjeikre. Egy alkalommal Örkény István angol vendégeivel látogatott el, s nagyon örült, hogy ilyen klubbal és zenekarral dicsekedhetett el kollégáinak. A Bem rakpartról indult el három énekesnő is. Karda Beáta az egyik Szót kérünk műsorban tűnt fel, Katona Klári és Bontovics Kati hosszú évekig itt énekelt, felfedezőik, a Kék Csillag, illetve a Scampolo kíséretében. Nagyon kellemes volt ez a pár év, a beatkorszak. Nem egy házasság szövődött itt, az egykori fiatalok ma gyerekeiket hozzák el bemutatni. A hetvenes évek derekára csak a Mini maradt a házban. A többiek kiröppentek. Harag nélkül történt a válás, külföldre mentek turnézni, vagy nagyobb klubot szereztek, több 23