Kőbányai János: Jób díja. Háttér és reccepció (Budapest, 2003)
Első rész: Háttér
Kőbányai ]ános rendszer vagy kormányváltás. Mert nem változtathatott. A középosztály vagy a modern polgárság zsidó gründolás volt Magyarországon, s ha megmaradt itt zsidó (mely sokféle szerencsés körülmény okán, mint láttuk, de maradt) a túlélők nem tehettek mást, mint hogy sorstalanságuk helyett sorsukat folytassák, s vele ezt a funkciót is. (Sokszor — ez a magyarság és a zsidóság konfliktusának lényeges oka - ezt a kulturális trendtámogatást vagy meghatározást a magyarság többsége ellenére vitték végbe.) Utólag megállapítható, hogy ezt a felelős szellemi munkát a zsidóság jó szemmel és ízléssel látta el, néha még pártiunkcionáriusi pozícióban is. Nélkülük nincs Ady Endre, Móricz Zsigmond (ezt mindketten maguk is elismerték), József Attila, Nyugat, a magyar progresszió három nemzedékét is felfuttató-menedzselő folyóirat, vagy a külön József Attila kedvéért alapított Szép Szó, de ez a vonal elvisz Juhász Ferenc vagy Esterházy Péter recepciójáig is. Egyetlen irodalmi vagy szociológiai jelenség észrevételében, vagy el- és befogadásával szemben mutatkoztak vaknak és hisztérikusan elutasítónak, s könyörtelenül makacsnak: mégpedig a zsidó irodalom, művészet, azonosság, entitás bármilyen műfajú megnyilatkozása tárgyában. (Ez alól egyedül a zseniális Osvát Ernő, a Nyugat alapítója s legtehetségesebb szerkesztője volt kivétel, aki végrendeletében is meghagyta, hogy Illyés Gyula mellett Pap Károlyt kell támogatni, ha ő már nem lesz86.) Hogy miért alakult így, arról monográfiákat lehetne, s bizony kellene is írni, amelyek feltárnák a magyar zsidó asszimilációnak azt a jellegzetességét, hogy még a holokauszt tapasztalata után sem hagyott fel ezzel a zsidóságot megta-86 Lásd Pap Károly visszaemlékezését: Az utolsó találkozás valamint az Osvát és Mikes című írásokat. Nyugat, 1930. (Mindkét cikk könnyebben hozzáférhető: Pap Károly Művei. V. kötet. Múlt és Jövő Kiadó, 1998.)