Kőbányai János: Magyar siratófal (Budapest, 1990)
Az azonosság muzsikái
zás. Képes magában hordani a történetet, a sűrített időt, a drámát, s megjeleníteni a különböző vertikális és horizontális nézőpontú mélységélességeket, rétegeket, összefüggésrendszereket. Azaz a módszer s helyenként egy-egy részletben a megvalósítás is hasonló, mint ahogy a népzenét a klasszikus zenében használják fel alapanyagul (Bach, Bartók), de úgy, hogy mégis megmarad a populáris hangzásvilág és népzenei metanyelv keretein belül. A Kolinda együttes három lemezén megvalósította ezt a totális és magyar szemszögből kelet-európai folklórt. Az egyszerre kívül és belül álló másság pozíciójából találkozás és szerelmes frigykötés a magyar kultúra legérzékibb rétegével, az intellektuális elsajátítási-építkezési mód s a szabad, sőt mecénált megfogalmazás lehetősége (igaz, hogy Franciaországban; - mindhárom lemezüket a Hexagon, a legnagyobb francia folklemez-cég adta ki, egy párizsi koncertjük után azonnal háromlemezes szerződést kötve) olyan utat taposott ki, amelynek modellül szolgálhat a magyar ifjúsági kultúra megújítása folyamatában. Ha egyszer hazakerülnek (itthoni forgalmazásba, köztudatba) a lemezeik, érdemes lesz elemezni a formai újításaikat: a sajátosan önálló, magyar ritmusvilág tipizálását, például a gyimesi ütőgardon-kíséretből vág}'- a táncok dobbantásaiból, lépéseiből (amelyek lehetnének olyan sajátos ismertetőjegyei a magyar ifjúsági zenének, mint az angol, amerikai rocknak a blues-négynegyed), az olyan kánonszerű éneklést, ahol nem különböző hangmagasságok-szólamok vagy eltérő idejű dallamrészek, hanem különböző drámai szituációt hordozó dalok egészítik ki egymást. Az eltérő szövegvariánsok, szövegek, illetve népdalszövegek és kortárs költők (Nagy László, Kormos István) verseinek egy kompozícióba szerkesztését vagy az ugyancsak különböző kelet-európai népzenékből egy darabon belüli szintetizáló összegzést. IOO