Kőbányai János (szerk.): Holokauszt olvasókönyv (Budapest, 2016)
Tordai Zádor: Volt egyszer, hol nem volt
szellemi társak egymásra találtak, mind többet és többet láttuk őket ebédidőnkben a hűs lombok alatt beszélgetni. Mi, fiatalok, körülültük őket. Tábori problémák, háborús értékelések, apró kis napi problémák, hazai visszaemlékezések. Munkában lassan, ebédszünetekben, amikor irodalom is terítékre került, villámgyorsan repültek perceink. Szüsz Péter adott Jungerről információkat; Junger édesapja, dr. Junger Mózes, a hittan tanára volt és a zalaegerszegi hitközség főrabbija. Három fiú volt a családban, Mihály, Károly és József, aki most itt Borban velünk raboskodik. Péter mesélte, hogy Junger két testvére Argentínába került. Junger József Siklóson, Baranya megyében született, a zalaegerszegi Deák Ferenc reálgimnáziumban 1929 tavaszán kitüntetéssel érettségizett, ősszel már a pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem jogtudományi karának hallgatója lett. Egyetemi tanulmányait is kiváló eredménnyel végezte, majd 1934-1935-ben mint ügyvédjelölt dőlgozott Budapesten. 1938 júniusában bírói-ügyvédi oklevéllel jutalmazták. Délceg, kisportolt, barna szemű, fekete hajú férfi volt Junger, katonaviselt, kellemes mosolyú, közvetlen és szolgálatkész, elragadó ember, bámulatos polihisztor, aki vállán hordozta Borban a közösségi életérzés minden búja-baját. Vasárnap munkaszünet. Délutánonként a tábor területén belül, közel a Mlava folyóból átszorított vizecske melletti füves emelkedőn félkörben Radnóti és Junger Jóska köré heveredtünk, és művészetről, könyvekről, irodalomról beszélgettünk. ,Asztaltársaságunkhoz” az irodalomkedvelők csatlakoztak; a Junger-Radnóti korabeliek többsége már munkatáborokat járt 35-40 éves: Lorsi Miklós hegedűművész, Hollós Olivér lipótvárosi jogtudós, priccs-szomszédom, Háy Károly László festőművész-rajztanár, Junger József író-polihisztor, Bárdos József amatőr színikritikus és lágerorvos, egyetemekre vágyakozó fiatalok, Szüsz Péter, Rubinyi Emil, Reiner Bandi, hogy néhány név említésre kerüljön. Miről is beszélgettünk? Hogy mennyire hasonlítanak egymásra a spanyol drámák, katolikus színezetűek és lovagiasak; La Fontaine verses meséiről csevegett Miklós. Victor Hugóról hallottunk tőle és a francia nagy-romantikáról. Lorsi Miklós, akinek hegedűjét csodálatosképpen nem kobozták el, varázslatos szépen muzsikált, Háy Kari tarajos kakasokat, középkori várakat szkeccselt vázlatfüzetébe meg papundeklire. Junger bibliai történeteket mesélt az egyiptomi szolgaságról és Kiss Józseftől idézett verseket. Radnóti a röpke vasárnapi délutánokon ismertetett meg bennünket, fiatalokat eddig soha nem ismert nevekkel, alkotásokkal, mint a szimbolista Verlaine, a bolondos Max Jacob; tőle hallottuk először Jean Cocteau, Paul Eluard, García Lorca és sok más írónak, költőnek a nevét, és irodalmi irányzatokkal ismerkedtünk. A fiatalok, de az idősebbek is, verseket, anekdotákat, emlékeket idéztek Adytól, Aranytól, József Attilától. Amikor elakadtunk, mert sokszor elakadtunk, Radnóti vagy Junger, olykor Rubinyi Emil segítette ki a társaságot. A régmúlt időkre visszaemlékezve, elgondolkodom, hogy Radnóti ezeken a vasárnap délutánokon vajon miért nem beszélt saját verseiről, mint ahogy Junger sem említette korábbi írásait. A vasárnap délutánok gyorsan tovatűntek, hirtelen visszatértünk a 2x2 józan világába, rádöbbentünk, hogy veszélyben vagyunk, minden porcikánkban éreztük a napok nyomorúságát. Vasárnap délelőttökön, olykor munkanapok végeztével, a közeli Zagubica környékéről szerb asszonyok, férfiak ácsorogtak a tábor oldalánál, 212 HGLOKAÜSZT-QLVASÓKÖNYV