Kőbányai János (szerk.): Holokauszt olvasókönyv (Budapest, 2016)
Ormos Mária: A gyilkosságról és hazugságról
tói kezdve Szinetár György, Ferenczi István, Hahn Fanny, Rappaport Samu (József Attila barátja) sokan szerepeltek benne. Hosszú ideig őriztem, aztán elkallódott. Gépírásbetűvel sorba szedtem a neveket, akik a tanulmányokat írták, és az egészen keresztülvezettem egy modern Kassák stílusú grafikát. Akkor ezt a stílust tanultuk a Bortnyiknál... A Reklámélet című lapban megjelent egy illusztrált közlemény arról, hogy megnyílt a Bortnyik-iskola, ahol modern művészetet, formatervezést lehet tanulni. Felmentem hozzá, és elmondtam, hogy nyomdász vagyok, szeretnék továbbfejlődni. Ő azt válaszólta: ״Rendben, 20 pengő havonta a tandíj.” Ez elég kemény dolog volt, mert 56 forint volt a havi fizetésem, és azt mind hazaadtam anyámnak, hogy megéljünk hárman. A nagyanyám már nem élt, a bátyám másodszor járta a harmadik osztályt, és csak 19 éves korában érettségizett. Bortnyik nagyon szeretett, ő is szegény családból származott, a növendékei nagy általánosságban a pesti gazdag famíliák gyerekeiből tevődtek ki, nem vette szigorúan a fizetést. Az egész életemet meghatározta, hogy ebbe a kreatív körbe kerültem. Csillag Vera, Bálint György felesége járt oda. Weisz Zsófi divattervező, egy újságíró felesége, gyönyörű nő volt, Vásárhelyi Győző, aki később Vasarely néven lett világhírű, Halász János, aki John Halas néven lett Oscardíjas, forradalmasította az animációs filmezést. Irsai István, aki később a tel-avivi operaház első hegedűse lett, nagyon jól festett. A Nagymező utca 4. szám alatti ötemeletes ház tetején volt Bortnyik nagy műterme, ott tanultunk, és onnan nyílt a mester külön műterme és lakása, az egész szintet elfoglalta. Ő akkor nemrég tért vissza Weimarból, és az ott működő Bauhaus tanrendje szerint foglalkozott velünk. Tanultunk színismeretet, mértani rajzot, axonometrikus formatervezést, alakrajzot. Munka után minden délután odamentem, és ott voltam sokszor 8-ig, 9-ig, amíg az utolsó gyerek is el nem ment. Dolgoztam, mint egy güzü, és eléggé szép eredménnyel, mert már egy-másfél év után voltak megbízásaim is. Nem kis mértékben Bortnyik jóvoltából, mert ő tudta, hogy milyen szűkös körülmények között élek. A Piatnik kártyagyár igazgatója, Rosner úr jó barátja volt, s ő mindig ellátott egy kis munkával, úgyhogy két év múlva kétszer annyit kerestem a különmunkákból, mint a fizetésem. Csináltam mindent, plakátot, prospektust, meghívót, cégkártyát, levélpapírt; ami jött. Később a Wander gyógyszergyárnak - ma Kőbányainak hívják - is dolgoztam. Készítettem gyógyszerkatalógusokat, dobozokat, ismertetőket, reklámkártyákat. Nagyon jó iskola volt. Az író barátaimmal mégsem a Bortnyik-iskolában hozott össze a sors, hanem a Nyomdász Iparitanuló Iskolában, ahol megismerkedtem Mónus Illés, a Szociáldemokrata Párt ideológusa fiával, Ervinnel. Mónus Illés a fiát Svájcban érettségiztette francia iskolában. Ervin anyanyelvi szinten tudott németül, franciául és angolul, ő volt az első olyan ember, akit szívbéli barátomnak mondhattam. Együtt jártunk túrázni vasárnaponta. Szinte ״érettségiztem”, annyit tanultam tőle. Amikor Ausztriában túráztunk, tőle ragadt rám a német nyelv. Később, amikor már jobban ment a sorom, egy idős hölgyhöz jártam németórákra. Mónus Ervin bevitt a nyomdászok szavalókórusába, amelynek a vezetője Ascher Oszkár volt. Azok megválasztottak titkárnak, ami azt jelentette, hogy én beszéltem meg a fellépéseket, én terveztem meg a műsorokat, amelyek programját kinyomtattuk a Világosság Nyomdában, a szocdem párt nyomdájában. Bementem a szakszervezet pénztárosához, Jeret Mór bácsihoz; SZÁNTÓ TIBOR ״ ןA NAP OLYAN, MINT A SZERETET, A SZERETET OLYAN, MINT A NAP" 589