Kőbányai János (szerk.): Kertész napló. Saul fia-napló (Budapest, 2016)
2 Kertésznapló 2011
séges szakadékokba dobta őt, olyan mély egzisztenciális és szellemi magányba és megpróbáltatások közé, amelyből csak ilyen sikerdetonáció útján lehet - esetleg- kiszabadulni. Láttuk: a ״váratlan” siker égre kúszó rakétájához energia szükséges, ami pedig az antisiker, a pokolraszállás/-vettetés ellen kifejlesztett roppant ellenállásból, azaz: a leglentebb lenti létnek hátatfeszítésből ered. Ez a fölismerés akár megnyugtató ír is lehet mindazok - köztük jómagam számára, akikben fölötlik, hogy miért nem vele esett meg ez a siker! Rá lehet keresni a saját életrajz-életben: megjártad a poklot? Hiszen a siker-rakétának ez az igazi kilövő állomása és ballisztikus pályára irányító ereje. (Nem jártam a pokolban. Noha vonzott, ezért is jártam a balkáni háború partjain- ״látogatóként”. Nekem nem a pokol a sorsom. Lehet, oda nem is mindenkit engednek be, mert ez is egyfajta kiválasztottság kegyelmének köszönhető. Noha meglegyintett a siker szele, amikor Martin Scorsese ügynökétől - igaz, csak tízezer dolláros - szerződést kaptam egy Ámos Imre életéről szóló filmre. Az Apokalipszis aggadája című könyvecském [Múlt és Jövő, 1999] alapján, amelynek az angol nyelvű változatát egy frankfurti könyvügynök - könyvekről átnyergelve Hollywoodnak szállítandó sztorikra - majdnem eladott. Illetve eladott, mert még egy, a festőről szóló jellemrajzot is írattak velem - ez lett Az Apokalipszis képköltője [Múlt és Jövő, 2005] című monográfiám egyik fejezete [Ámos Imre személyisége, 35-55.], hogy ha nem is a pénzemnél - az én költségemre kellett angolra fordíttatni -, de a befektetett munkámnál maradjak. Végül is Scorsese egy holokausztfilm helyett - ahogy elképzeltem, Polanski A zongoristájára akart duplázni, hogy végre begyűjtse az áhított Oscar-díjat - mégis egy újabb gengszterfilmet választott. S még a balkáni háborús tudósításommal, a Szarajevói jelentéssel [Pelikán-Múlt és Jövő, 1996] s a megragadott, egy életben nem sokszor előforduló lehetőséget kiaknázandó folytatással, a Balkáni krónikával [Múlt és Jövő, 1998; 2013] juthattam volna a nemzetközi porond közelébe, de lefordíttatását megakadályozta egy újvidéki kolléga /?/ eltérítő ״szakértői jelentése”. Nekem is az lehetett volna a legnagyobb előnyöm egy effajta begyűrűzendő sikerből, hogy minden gond és erőfeszítés nélkül élhetném a folyamatos önéletrajzom a ״kulturális térben״, ahová tartozónak érzem magamat. írnának a könyvemről - bármit, csak bizonyos terjedelemben, ahol helyesen írják le a nevemet -, s ha írok valamit, azzal a magabiztos, csak a tárgyra koncentráló erőfeszítéssel dolgozhatnék rajta, hogy nem tölt el az aggódalom - ami, sajnos, már néha átüt magán a születő szövegeimen is -, hogy közben azon szorongok, hogyan jelentessem meg.) Gézának miért ״kellett pokolra mennie?” Azért, hogy, mint elő- és példaképe, József Attila, ״dudás” lehessen! (A Saul fia előtt egyetlen számottevő filmszerepet SAUL FJA-NAPLÓ 2015 13