Kőbányai János (szerk.): Kertész napló. Saul fia-napló (Budapest, 2016)
2 Kertésznapló 2011
likálás és a recepció gesztusaival (Péter; Itt; Origó; Önarckép; Miskolc). Anélkül, hogy legalább most írattak volna az életművéről egy átfogóbb elemzést. Egy jelzést, hogy a most színészként híressé vált személyiség költő, akivel ezért az irodalmi szemlének eredendően dolga lenne. Ezt ״elintézni" egy interjúval ugyan kevesebb elmélyülést és fáradságot igényel, de ami a populáris tévés személyiségeknek (Friderikusz, Baló), vagy akár a Blikk szintű bulvársajtó érdeklődését felkeltette, az a vezető kulturális erőtér ingerküszöbét tovább már nem borzolta.- Jánosom - kezdte el Géza, alig bontakozván ki a váll-lapogató ölelésből, a Pasaréti téren, júniusban, amikor én a könyvhétre jöttem, ő pedig újabb promóciók okán látogatott két hétre haza.- A te érdeked is, a mi közös érdekünk, hogy a Magvetőnél jelentessem meg a következő kötetemet. Az ügyet, amit képviselünk, ki kell végre vinni a nyilvánosságba, szélesebb közönség számára. Közönségtalálkozókra járok, zsúfolt házak előtt mesélek a zsidóságról, haszid filozófiáról, a soáról ־ tátott szájjal hallgatják, és megtapsolnak. Nem maradhatunk örökre a marginalitásban! Elmegyek tőled, de csak azért, hogy megerősödve, egy megnyert közönséggel térjek vissza. Erre kell kihasználni ezt a sikert, ami, tudom, csak időleges. Nézd a Heller Ágnes példáját. Világhírű, és neki már mindegy, hogy hol publikál - nálad, s ezzel a zsidóság súlyát, rangját növeli. (Abban igaza van Gézának, hogy Ágnes szinte egyedül viseli a Múlt és Jövő ügyének legitimálását a magyar ״kulturális tér”-ben, sőt, a legjobb barátai ellenére teszi ezt.) (S abban még inkább igaza lehet - noha nem hiszem, hogy belegondolt volna, jómagam is csak most, s bizony de félretolnám a kérdést, pedig péhádéző teoretikusként sem tehetném, ahol pontosan elemeztem ezt a szerepet -, hogy ha nincs egy költője egy irodalmi fórumnak - vessük el a sulykot: ahogy a Nyugatnak Ady volt, vagy az ellen-Nyugat Szép Szónak József Attila, Gézának sok szempontból mintaadója -, akkor lehet-e tovább legitimitása a folyóiratnak?) E kételyek persze nemcsak a buszvégállomástól a Pénzügyőr-pálya kantinjáig tartó tízpercnyi-se úton öklendeződtek fel - oda hívtam meg Gézát ebédelni, nem ismerte ezt a máig az étlapján és a berendezésén a Kádár-korszakot őrző étkezdét -, hanem most is, hogy leírom őket, felnyitván az alig leülepedett, a rendszerváitozás korát cezúrává lezáró, emlékuszadékoktól hemzsegő archívumot, amelyből a keserű íz felszivárog. Ugyanis a Pénzügyőr kantinban elfogyasztott ebéd óta bizonyossággá vált paranoiás rosszérzésem. A Vörösmarty téren nemcsak könyvek cserélnek gazdát - először adtunk el tíz darab fölött Röhrig-verseskönyvet, miután kitettem eléjük a 168 Óra ama számát, amelyen Géza látható a címlapon (sajnos, épp a leginkább a Saul fiához passzoló SAUL FIA-NAPLÓ 2015 21