Kőbányai János: Vonzások és választások a Magyarország villamoson. Egy új korszak delelőjén (Budapest, 2018)
Villamoson
kiszámíthatóan, kimúltak. Ezt a pédát erősíti a Magyar Hírlap, amelyet egy nemzeti - még MDF időben magát megszedő - tőkés tulajdonol, s ezért a szerkesztőségi типkája, irányvonalának kiszámíthatósága stabil. Ez újság, bármennyire is nem a szívem, ízlésem, világnézetem szerinti, noha a kulturális rovata - lehet ehhez is van köze az effajta függetlenségnek - messze a legnívósabb, és legszéleslátókörűbb, s még nagytestvérei életében is az volt. A legnagyobb múltra (legalább 1905-től számítandó) visszatekintő Népszava a Rákosi-Kádár korban is másodhegedűs szerepet vitte (a szakszervezetek lapjaként) (viszont nincs még egy olyan napilap amely olyan gazdag szellemi vonzáskört gyakorolt volna a Tiszák és a Horthy időiben, elég ha csak Ady Endre, Révész Béla, vagy József Attila nevét említem), s a rendszerváltás utáni bonyolult háttér viszonyai (darab ideig a meggyilkolt Fenyő János tulajdonában állt) nem tudja elhesegetni a gyanút, hogy a kormányzat demokrácia imázsát fenttartandó érdekkörében áll. (A G-пар előtt Simicska is tömte teljesen funkciótlan KÖZGÉP reklámokkai, s mostanság is feltűntek benne olyan fizetett tártálтак, amelyet vissza illett volna utasítania, hiszen teljesen ellentmondanak az újság vallott céljainak.) A Népszabadság bukása tanulságai, talán arra jók, hogy meg lehessen haladni a jelenlegi áldatlan állapotokat. Ugyanis a jelenlegi magyar sajtótlanság áldatlanabb állapot, mint az akármilyen irányultságú vagy nívójú politikai hatalom - a diktatúra az más tészta - regnálása. A modern magyar történelem - beleértve a nyílt diktatúrát gyakorló [114]