Kőbányai János: Vonzások és választások a Magyarország villamoson. Egy új korszak delelőjén (Budapest, 2018)
Villamoson
A rendszerváltást már túl a krisztusi koron - s túl a magam értelmiségi, szociográfusi szerepének társadalomkritikai attitűdje hasznosságába vetett csalódásán, s ezért jobb híján Krisztus nyomába eredve meg sem állva Jeruzsálemig (az útlevélen kívüli papírra pecsételt kéthetes tartózkodásra feljogosító vízummal, de fél évi, több szempontból is illegális ott csövezéssel) a Szent városban zsidó identitásra lelve, s majd újra itthon (nem rock- vagy jazz-, hanem) zsidó folyóiratot alapítva (Múlt és Jövő) értem meg - az első választás ünnepét 1990-ben. (Korábbi so called választásokon a beikszelendő cédulát egy barátom tanácsára zsebembe loptam, hogy majd egy új rendszerben igazoljam, hogy ama opponáló 1%-hoz tartozom.) Mint afféle féléilenzéki értelmiségi, az SZDSZ-re szavaztam, de mivel a XI. kerületben indult a FIDESZ akkori legnépszerűbb (rockos imázsú) jelöltje, Fodor Gábor, szavazatomat megosztottam a másik liberális párttal. Az MDF uralta négy évet igen rosszul viseltem (viseltük a környezetemmel), mintegy kibontását mindannak, amit már a FIJAK (Fiatal írók József Attila Köre) és a nagyok (Magyar írószövetség) köreiben lehetett tapasztalni a Kádár korban is: az avar alatt izzó népi-urbánus viszály - szabadon fellángoló fojtó füstjét - különösen annak az antiszemita vetületeit - amit később a fiatal fideszesek tapostak a sárba a legintranzingensebb dühvei. S micsoda mámorító felszabadulás volt azt követő MSZíj SZDSZ választási győzelem, s korábban a 4 igenes nem, amellyel Pozsgai Imre államelnökségét aka[62]