Kőbányai János: Vonzások és választások a Magyarország villamoson. Egy új korszak delelőjén (Budapest, 2018)
Villamoson
József Attila 1936-ban megfogalmazott és valahol majd földerengeni prófétáit béke-víziója bekövetkezte, most, 2018 tavaszán sem került közelebb, mert a munkához még nem fogott hozzá senki. Itt az idő hozzáfogni! Szerintem erre nem csak jó alkalom, de mivel nincs is más lehetőség, az egyedüli értelmesen eltöltött idő záloga is az elkövetkezendő négy-nyolc év, az Orbán rendszer valamilyen módon való meghaladásáig. (A ״bukás” mindig katasztrófákkal, tektonikus ütközésekkel jár, ezért nem okos ezt kívánni.) Olyan szellemi emigrációban (belső- vagy külső, ez egyre megy, kávé, kávéház, könyvek, könyvtár, s a mindezeket helyettesítő, vagy azokra rásegítő internet mindénütt van), amely a kultúra és története magaslataira vonul erőt, példát, tanulságot gyűjteni - és ebből akkumulálni programot a társadalmi béke megteremtésére, amely majd meghaladja az Orbán korszakot - lehetőleg minden nemzetközi behatástól függetlenül. (Ha a legutóbbi fej leményék mutatta ballib és jobbikos közeledése nem az elvtelen, s főképp csak az anarchiába torkoló politikai alkukra, tűntetésekre korlátozódik, hanem a kultúra médiumán feltárulkozó, kibeszélő, traumaoldó párbeszédre, az bíztató indulás lenne.) Hiszen csak a társadalmi, s benne a történelmi békéből sugározhat fel a következő - s remélhetőleg nem is egy névhez kötött - korszak hajnala. Népszava, 2018. május 5. [80]