Röhrig Géza: Honvágy. Versek (Budapest, 2010)
vendég
idődbe szorult nyílt ideg száz vers nem nyúz meg úgy mint egy dőlj erre a szögre hanyatt meddig kussolsz? mondd ki magad vizet szájban melegítsél miért kussolsz? meddig testvér? mint csigát koca elharapnak imádkozhatsz kell a papnak marólúgos itt a levés merőleges erőleves sárgájaként a sötétből merd ki a fényt: előre vers verd föl álmából a csendet nem voltál te sose gyermek úgy tettél ám lebuktattak érdektelen hogy hulla vagy nem kifogás nincs de nincs ha ébredj föl józsef attila! lelkiismeretünk ránk unt tapossad meg zsibbadt hátunk hisz kikel amit nem vetettek gyűlöli a gyom az epret nád bírja le nézd a tavat meddig kussolsz? mondd ki magad foltnak való gyűrött felhők albínó cigány tekergők mafla proli sosem lázad mattot úgysem a király ad 68