Scheiber Sa´ndor: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Összeállította és az előszót írta Kőbányai János (Budapest, 1994)
Művészet és tudomány
or volt a szép, vagy meg-hozzá Isten erőt és jó kedvet, amdyen egyk szépült balatoni nyáron, első találkozásun •»״*Guászheszécl hnManó főkántor felett, I960, december 13 -án amsoAhrah Raus Hassonokor tort tagokkal ima dkozott elő, Kol-Nid rén már nem tudott kimozdulni, az ablakból könnyezve, vágyódon, vigasztalanul nézett temploma felé. De balála előtt az elmulasztott kötelesség érzete gyötörte, áttört az emlékezetére buli ó, sűrű fátyolon és delíriumában elénekelte az istentisztelet leghatalmasabb himnuszát: הלעי ונתקנא ברעמ אביו ךילא רקבמ האריו ונילא דע ברע Szálljon fel jajkiáltásunk este, Kerüljön Eléd hajnalon, S érkezzék hozzánk a válasz estig. Annak énekelte el, aki mindvégig leghűségesebb hallgatója volt, akiben nem csalódott soha: leányának, Verának. Halkuló hárfapengésként szólt ez a búcsú. Ezzel búcsúzott hivatásától is, amely utolsó percéig foglalkoztatta lelkét. Druontól, a halál krónikásától megkérdezték, mit kéme, ha egy negyed órája volna bátra még. Azt felelte: tollat és papírt. Renoir eltorzult kezéhez erősített ecsetjével — bénultan is — a fényt és az élet örömét festette. О — haláláig — énekével, imájával szolgálta Istenét. Ezt a hivatástudatot nagytapolcsányi otthonából hozta magával. Nagy kántor-dinasztia leszármazottja volt, amelynek tagjai elkerültek к ülföldre is. Családjától kapta örökül a kéber szöveg ismeretét, az érzés те legét, a dallam gazdag áradását, az ima egetostromló szárnyalását, egyetlen szóval: a zsidó kántorságot. 324