Scheiber Sa´ndor: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Összeállította és az előszót írta Kőbányai János (Budapest, 1994)
A haláltól az életig
Eidus Benzionné a sok megpróbáltatás ellenére is boldog volt férje oldalán. Mártírhalála után pedig emlékének élt, és abban keresett vigasztalást. Gyermekeiben, unokáiban meg örömet. Még tartogatott számára élményt a sors: 74 évével, törődötten elutazott Isztambulba, bogy egyetlen megmaradt búgát utoljára látbassa. Ott tölti a nagyünnepeket, betegen jön baza, testi fájdalom, szenvedés, kín gyötri, de a Cbanukka-gyertyák fényénél ottbonában — leánya és dédelgetett unokája körében — megnyugodva mondja: ezért érdemes volt a kórházból hazajönni. A dvinszki gyermekkori Cbanukkák emlékképei kísérik, kísértik és földöntúli nyugalommal hunyja le örök álomra szemét. Végső percéig bű volt önmagához, az általa felismert igazsághoz, férje eszméihez és emlékéhez, hű volt a zsidó múlthoz és jövőhöz. Teljes és befejezett életútjánál áldjátok a Gondviselést, hogy itt járt, és hogy a tiétek volt. Búcsúznak tőle leánya és unokája itt, fia, menye és unokája a távolhan. Búcsúznak rokonai, barátai, tisztelői és ismerősei. Találj pihenést — a zsidó sors hányatott megtestesítője Te — itt is hittestvéreid között. Amen. íd________ jszeí Schindler Iván bár-micvóján, Szegeden, 1QÓ0. december 31-én Ritka, ünnepi érzés nyűgöz le Téged, e templom közönségét és engem is. A Te ünneped eggyéforrasztja a lelkeket. Ezt az ünnepet, ugye, sokszor megálmodtad, drága Ivánom, ilyennek, mint a mai. Mindenünnen meleg szempárok simogatnak, Téged figyelnek, s ami történik, Éretted vagyon. Jól tudom, sikerekkel kirakott életút állhat Előtted, ünnepek és ünneplések, de hidd 373