Scheiber Sa´ndor: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Összeállította és az előszót írta Kőbányai János (Budapest, 1994)
Egyedül maradtam
יבא יבא בכר לארשי וישרפו Apám, édesapám! Erőd, szellemed, áldásod vezesse e templomot további íélszázad felé, ka mi már nem leszünk. Asylum meum aetemitas. Az örö kk évalóság őrizze neved. Amen. Beszéd 70. születésnapján, 1Q83. július 12 -én Ha a 70. születésnap az öregkor nyitánya, nincs mit örülnőm neki. Bár — kasonló alkalommal — Édesapám azt vallotta: testken megöregedketik, de szíve fiatal marad. Ot különken is idéztem volna. Tőle tanultam a tudomány és a tudós tiszteletét. Édesanyámtól az irodalomért való lelkesedést. Mártírkalálát máig sem kevertem ki. Álmaimban gyakran látom, ilyenkor bizonygatom neki, milyen jó fia vagyok, és kogy vittem valamire. Gyermek- és ifjúkoromat megkeserítette, kogy öcsémet jobkan szerette. Ma már megértem, kiszen magamnál én is jobban szeretem őt és családom mindnégy tagját. József Attila azt írja Curriculum vitae-jében, kogy ő nem volt zseni, csak árvagyerek. Hadd variáljam szavait: én nem vagyok nagy tudós, csak egyedül maradtam. Akik nálam kül ön bek voltak, nem jöttek vissza, vagy elhagytak. így egy tragikus korszakkan magamnak kellett újjáépíteni a Rakbiképző Intézetet, tanítványokat oktatni, tudományt szervezni, szerkeszteni, korrigálni, levelezni. Mindez erőim legjavát vonta el a munkától. Sokszori és csillogó csábítással szemben ittkon maradtam. Marasztalt a magyar nyelv és irodalom szeretete. Marasztalt a hivatástudat, kogy a kelyken található anyag feldolgozása az egyetemes zsidó tudomány érdeke. Ebből nőttek ki könyveim: a Feliratok, a Kódexmaradványok, a Folklór és a Geniza. És ami még ezentúl következik, ka ״Isten erőt ad szegény éneklőnek”. 427