Soós Magda: Szabadulók 1944-45 (Budapest, 2018)
Dalos György: A megmaradás múzsája. Soóss Magda versei
került be a köztudatba. Radnóti Miklós hitvese és barátái, miközben sajtó alá rendezték Tajtékos ég (1946) című posztumusz kötetét, még reménykedtek a költő hazatérésében - halála csak 1946. június közepén, az abdai kihantolással vált bizonyossággá. Ugyanakkor Illyés Gyula 1945 végén nekrológszerű előszót írt eltűntnek vélt jó barátja, Sándor Kálmán A legsoványabb tehén esztendeje című regényéhez (lásd Horváth István. Szerkesztő a vészkorszakban, Múlt és Jövő, 2014), habár költői intuíciója óvatosságra intette: ,Дг a kínzó érzés bujkál bennem, hogy művét ezzel a néhány sorral teszem poszthumusszá.” S valóban: Sándor Kálmán még könyvének megjelenése előtt jelentkezett Illyésnél, ha nem is Dachauból, de az amerikai megszállási övezetben hontalan személyeknek (,displaced persons’) fenntartott szanatóriumból. A csillagos házakról akkoriban Szép Ernő tett közzé irodalmi érvényű tudósítást (Emberszag, 1945), a nagyváradi gettóra és az ukrajnai aknaszedő munkaszolgálatra Zsolt Béla emlékeztetett a Haladás számaiban, 1946 májusától folytatásokban közölt Kilenc koffer című dokumentumregényével. A majdnem egyidejű tanúságtételeknek ebbe a sorába illeszkednek bele az akkor huszonöt éves, lágert megjárt ״szabaduló” költeményei. Soós Magda 1944 tavaszán ötödik éve élt házasságban Harsányi István friss diplomás közgazdásszal. Ő maga 1938-as érettségije után, az első zsidótörvény légkörében nem reménykedhetett a továbbtanulásban, gyors- és gépírással kereste meg kenyerét, s köz101