Székács-Schönberger István: Egy zsidó polgár gyermekkora. Analitikus háttérrel - Múlt és Jövő életrajzok (Budapest, 2007)
Hárs György Péter: Túl a pszichoanalízisen. Székács-Schönberger István pályaképe
SzÉKÁCS-SchöNBERGER IstvAn: Egy zsidó polgár gyermekkora intézte el, és akinek akarta, megmondta. [...] Énnekem nem mondta, engem kihagyott a dologból” (Javomiczky, 62.)2. A másik személyes sérelem az 1947־es amszterdami első európai pszichoanalitikus konferenciával kapcsolatos, ahol Székács írását is fölolvasták. ״Kiengedni már nem engedtek ki. Kiengedni csak Hermannt engedték ki. Nekem nem volt összeköttetésem, én nem kaptam útlevelet, neki volt összeköttetése, ő kiment. О nem adott elő.” (Javomiczky, 55.) Éppen ez a konferenciával kapcsolatos ellentét rímel rá Székácsnak egy másik konferenciával kapcsolatos állásfoglalására, ami talán megvilágítja azt is, hogyan azonosíthatta be tudattaknul kettőjük viszonyát. Hermann személyiségének értelmezésekor Székács fontosnak tartja megjegyezni, mint olyasmit, ami sok mindent megmagyaráz: ״egy köztisztviselő családból származik, MÁV-tisztviselő volt az apja, elég magas rangú MÁV- tisztviselő.” (Javomiczky, 52.) Amikor pedig a legendás írókongresszusról formál véleményt, a következőket mondja: ״József Attilát kellett volna kiküldeni, [...] mert Illyés az, aki minden rendszert meg tud játszani, és minden rendszertől megkapja a pénzét. [...] Aki a »Döntsd a tőkét, ne siránkozz«-t írta, az nem kommunista, hanem az Illyés Gyulát viszik ki, a banktisztviselöt?” (Javomiczky, 116.) Hiszem, hogy akárcsak József Attila és Illyés, a Mennyei Egyesületben már Székács és Hermann is újra egymásra találtak. Kovács Vilma. ״Kovács Vilma nagyon érdekes figura volt.” (Hadas: 1995, 22.) Úgy tűnik, a pszichoanalitikus kiképzés elveire vonatkozólag Székács őt tekintette etalonnak: ״Ferenczi legkitűnőbb és leghívebb tanítványa volt, és a pszichoanalitikus kiképzés rendszerét, amely egyébként eltér a nemzetközi módszertől, és amelyet én helyesebbnek tartok, mint a nemzetközit, azt tulajdonképpen Kovács Vilma írta le.” (Hadas: 1995, 22.) A viszontindulatáttétel jelentőségének fölismerésével az analitikus folyamatban, így a kiképző analízisben is, Kovács Vilma ״kb. két évtizeddel előzte meg korát”. (Székács: 1993, 82.) Örökségeként a kiképző analitikus Székács elsősorban a viszontindulatáttétel és az ezzel összefüggő kontrolianalízis hangsúlyozását ápolta, mert fölismerte szerint az analitikus viszontáttétele csak a saját analízisében földolgozható. 182 I