Csoóri Sáándor: Tizenhét kő a parton. Esszék - Magyar esszék (Budapest, 2007)

Nekünk ilyen sors adatott. Szakolczay Lajos beszélgetése Csoóri Sándorral

töredelem. S minthogy az újságtól volt valamennyi keresetem, a harminc forintot odaadtam a kis Báránynak, hogy adja vissza a meglopott társának. Három hét múlva a kis Bárány, otthonról jövet letesz elém egy József Attila-kötetet. A híres Cserépfalvi-kiadást. Ezt meg honnan szerezted? - kérdeztem. Kiderült, hogy a falujuk­ban volt egy kastély, ’45 tavaszán kifosztották az oroszok, a köny­veket kidobálták az udvarra, s az apja néhányat hazavitt közülük. A József Attilát is. Soha ekkora jutalmat nem kaptam a sorstól egy ,jó cselekedetnek” mondható tettemért. A kis Bárányra úgy néztem ké­sőbb, mint József Attila lelki rokonára. A kötettel feküdtem, keltem. Akkor nemcsak József Attilát nem ismerték igazán a tanárok és a diákok, de még Adyt sem. Egy év múlva - a Nem én kiáltok című kötet verseit kivéve - szinte mindegyik versét megtanultam kívül­ről.- Ha József Attila lett a költőd, és az ő világában éltél, miért ír­tál mégis csupa Petőfit utánzó verset?- Nézd, a Cserépfalvi kiadásában megjelent József Attila élet­műve egy lezárt világ volt. Fölötte állt mindennek. Az előttem járó költők, olyanok, mint például Kónya Lajos, Somlyó György, Devecseri Gábor, Kuczka Péter, Hajnal Anna, Aczél Tamás, Fodor József, Darázs Endre, Tóth Gyula, teljesen lezáratlanok és jelenidejűek voltak. Az időszerűt ők képviselték előttem. Ma már tudom, hogy égbekiáltóan ártatlan és műveletlen voltam. Persze, ha a jelszó az lett volna, hogy: Lobogónk: József Attila, és nem Petőfi, valószínű, hogy nagyobb előnnyel indulok el a pályán.- De hát Petőfi életműve is lezárt életmű volt.- Igaz, de a belőle kiolvasztható stílus közelebb állt a ’40-es évek végi és ’50-es évek eleji leegyszerűsített politikai, közéleti nyelvhez, mint József Attila árva, kozmikus, szép embertelenséget és ódát egyaránt magába foglaló nyelvéhez. A világ körülöttem is túlontúl lepusztult. Semmilyen dimenziója nem érintkezett azzal a gyönyörű, létbeli érzékenységgel, amellyel József Attila megalkotta a Téli éjszakái, az Elégiák., az Eszméletei, a Kései siratót, A Dunánált. A háborúban elrühesedtem. Éheztem. 23

Next