Domokos Mátyás (szerk.): Illyés Gyula József Attiláról (Budapest, 2006)
Domokos Mátyás: Illyés Gyula - József Attiláról (Utószó)
Illyés Gyula - József Attiláról József Attila „élete úgy folyt az enyémbe, mint két folyó egymásba” - olvasható e könyv első mondatában, amelyet valamikor az ötvenes évek derekán jegyezhetett föl kettejük megismerkedésének kezdetéről, egyik hagyatékban maradt és mindmáig kiadatlan kéziratában Illyés Gyula. - Ez a gyűjtemény a Puszták népe szerzőjének szinte valamennyi föllelhető megnyilatkozását közreadja kettejük, „az utca és a föld fia” kapcsolatáról, szám szerint több mint száz szöveget; ahogyan ő, Illyés Gyula látta és megélte, és naplójegyzetekben, kritikákban, cikkekben, versekben, levelekben és a hagyatékában föllelhető kéziratos feljegyzéseiben megörökítette. A világról és a költészetről vallott, forradalmi indulatoktól fűtött és a származás és a világszemlélet okán is testvériesnek érzett összetartozásról vallanak az út kezdetét, a nemzedéki közös indulás tudatos vállalását illetően ezek az emlék- és vallomásmorzsák, majd az olvasó tanúja lehet annak is, hogy a testvéries barátság közös folyama hogyan bomlik deltává útjuk Illyés Gyula rajzolta térképén. Ennek az eltávolodásnak a motívumairól így adott hangot Illyés Gyula, fiatalabb barátjának tragikus halála alkalmából írott s a Nyugatban megjelentetett nekrológjában: „Kortársak, bajtársak, eszmetársak voltunk, s mégis, szinte kegyetlen szántszándékkal, mennyi kínzó ellentétet vetett közénk a sors; a legszörnyűbbet, melyről még beszélni sem tudok, épp az utolsó esztendőkben. Szenvedtünk egymás miatt, s mégis barátok voltunk.” - Kettejük sorsszerű kapcsolata, e gyűjtemény tanúsága értelmében, József Attila halálával nem ért véget; a tragikus fordulatokban bővelkedő kapcsolat története a túlélő Illyés Gyulát haláláig foglalkoztatta, sőt: bizonyos értelemben meg is kínozta. „Eddig azt hittem, Babitsot érte a legtöbb mocsok ebben az országban - jegyezte 157