Domokos Mátyás (szerk.): Illyés Gyula József Attiláról (Budapest, 2006)

Domokos Mátyás: Illyés Gyula - József Attiláról (Utószó)

Illyés Gyula - József Attiláról József Attila „élete úgy folyt az enyémbe, mint két folyó egy­másba” - olvasható e könyv első mondatában, amelyet valami­kor az ötvenes évek derekán jegyezhetett föl kettejük megis­merkedésének kezdetéről, egyik hagyatékban maradt és mind­máig kiadatlan kéziratában Illyés Gyula. - Ez a gyűjtemény a Puszták népe szerzőjének szinte valamennyi föllelhető megnyi­latkozását közreadja kettejük, „az utca és a föld fia” kapcsola­táról, szám szerint több mint száz szöveget; ahogyan ő, Illyés Gyula látta és megélte, és naplójegyzetekben, kritikákban, cik­kekben, versekben, levelekben és a hagyatékában föllelhető kéziratos feljegyzéseiben megörökítette. A világról és a költészetről vallott, forradalmi indulatoktól fűtött és a származás és a világszemlélet okán is testvériesnek érzett összetartozásról vallanak az út kezdetét, a nemzedéki kö­zös indulás tudatos vállalását illetően ezek az emlék- és vallo­másmorzsák, majd az olvasó tanúja lehet annak is, hogy a test­véries barátság közös folyama hogyan bomlik deltává útjuk Illyés Gyula rajzolta térképén. Ennek az eltávolodásnak a mo­tívumairól így adott hangot Illyés Gyula, fiatalabb barátjának tragikus halála alkalmából írott s a Nyugatban megjelentetett nekrológjában: „Kortársak, bajtársak, eszmetársak voltunk, s mégis, szinte kegyetlen szántszándékkal, mennyi kínzó ellenté­tet vetett közénk a sors; a legszörnyűbbet, melyről még be­szélni sem tudok, épp az utolsó esztendőkben. Szenvedtünk egymás miatt, s mégis barátok voltunk.” - Kettejük sorsszerű kapcsolata, e gyűjtemény tanúsága értelmében, József Attila halálával nem ért véget; a tragikus fordulatokban bővelkedő kapcsolat története a túlélő Illyés Gyulát haláláig foglalkoztat­ta, sőt: bizonyos értelemben meg is kínozta. „Eddig azt hittem, Babitsot érte a legtöbb mocsok ebben az országban - jegyezte 157

Next