Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom - Magyar esszék (Budapest, 2008)
Az önazonosság pecsétje
alá is került. Az irodalomban „aktivisták, szürrealisták, populisták, unanimisták öldökölték egymást” - idézhetjük Hont Ferencet. - „A L’Esprit Nouveau körében minden újító irodalmi és művészi irányzatnak akadtak képviselői, kommunisták, neokatolikusok, radikális demokraták, politikaellenesek egymás mellett és egymással szemben.” József Attila ebben a közegben vált kommunistává, politikai meggyőződése távolította el az avantgárdtól. A proletárköltészet izgatta, a formai egyszerűséget a közérthetőség érdekében választotta. De ugyanekkor, 1928-29-ben - Tverdota György tanulmánya hívja fel erre a figyelmet - „a politikai ihletnek félelmetes riválisa akadt költészetében: a poésie pure vonzása”. Ez egyszerre szorította háttérbe a közéleti lírát és a szürrealista verset. Miközben a legizgalmasabb költői kísérletezéseknek vagyunk tanúi az alkotói műhelyben, aközben az élet más színterén is próbára tétetik a költő. A Vágó Márta-szerelem aprólékos rajza ellenpontozza az esztétikai izgalmakat. Bizonyos, hogy József Attila költészetének a fogadtatását sok esetben gátolta is a költő türelmetlen, gyakran tekintet nélküli magatartása. Egyebek mellett ez is lehetett az oka annak, hogy - miként erre Csoóri Sándor már régen rámutatott - Németh László és Illyés Erdélyi Józsefben és nem József Attilában fedezte fel a magyar költészet Nyugat utáni új irányát. „Nem ítélkezni, csak sajnálkozni tud az ember, hogy a két világháború közti magyarság két olyan lángelméje, mint ők, a közvetlenül melegítő tűz miatt, épp a legnagyobb tűzrakást nem vették észre.” Érvényes ez a megállapítás Babits Mihályra is. József Attila és Babits konfliktusának a történetét Tverdota György tanulmánya tárja föl, ebből egyértelmű, hogy József Attila költészetének recepcióját „az 1930-as konfliktus mindhalálig hátráltatta”. Illyés Gyula és József Attila kapcsolatának történetét N. Horváth Béla tanulmánya mutatja be. Ennek a kapcsolatnak bizonyos elemei valóban görög sorstragédiába illő szembenállást mutatnak, más elemei viszont azt tanúsítják, hogy József Attila gyakran hagyta 241