Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Budapest, 2003)
Bevezetés. A középkori államháztartás
BEVEZETÉS. A középkori államháztartás. A legutóbbi évtizedekben világszerte nagy lendületet vett gazdaságtörténeti kutatás eredményeit kritikailag mérlegelve, nem kerülheti el figyelmünket a gazdaságtörténeti terminológia terén uralkodó zavar és ingadozás. E sajátságos jelenség okát kétségtelenül abban kell keresnünk, hogy a gazdaságtörténet — mint aránylag fiatal tudományág — még nem találta meg helyét a tudományrendszer keretében. Míg más történeti résztudományok — a jogtörténet, irodalomtörténet, művészettörténet stb. — hosszú fejlődés eredményeképen teljesen kidolgozott sajátos módszerrel és szabatos terminológiával rendelkeznek, a gazdaságtörténet módszere és terminológiája ma még szubjektív természetű; a kutatók speciális — történeti vagy gazdaságtani — képzettségétől inyított ingadozásoknak van alávetve. A történettudosok fogalommeghatározásaikban kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az egykorú források sokszor zavaros és rendszertelen gazdasági terminológiájának. Viszont a közgazdászok modern gazdaságtani fogalmak és elméletek korlátái közt mozogva, történetellenesen uniformizálják különböző korok rokonnak látszó, de lényegben eltérő jelenségeit. Különös élességgel jelentkezik ez az ellentét és ingadozás a középkori pénzügytörténet irodalmában, melynek művelői — kévés kivétellel — nem méltatják kellő figyelemre a középkori államháztartás speciális és a maitól lényegesen eltérő természetét. A kutatás eredményessége- szempontjából tehát igen nagyfontosságú a pénzügyi fogalmak tisztázása. A középkori államháztartás legjellemzőbb sajátsága,