Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Budapest, 2003)

Bevezetés. A középkori államháztartás

BEVEZETÉS. A középkori államháztartás. A legutóbbi évtizedekben világszerte nagy lendületet vett gazdaságtörténeti kutatás eredményeit kritikailag mér­legelve, nem kerülheti el figyelmünket a gazdaságtörténeti terminológia terén uralkodó zavar és ingadozás. E saját­ságos jelenség okát kétségtelenül abban kell keresnünk, hogy a gazdaságtörténet — mint aránylag fiatal tudo­mányág — még nem találta meg helyét a tudomány­rendszer keretében. Míg más történeti résztudományok — a jogtörténet, irodalomtörténet, művészettörténet stb. — hosszú fejlődés eredményeképen teljesen kidolgozott sajátos módszerrel és szabatos terminológiával rendel­keznek, a gazdaságtörténet módszere és terminológiája ma még szubjektív természetű; a kutatók speciális — tör­téneti vagy gazdaságtani — képzettségétől inyított inga­dozásoknak van alávetve. A történettudosok fogalom­meghatározásaikban kelleténél nagyobb jelentőséget tulaj­donítanak az egykorú források sokszor zavaros és rend­­szertelen gazdasági terminológiájának. Viszont a köz­gazdászok modern gazdaságtani fogalmak és elméletek korlátái közt mozogva, történetellenesen uniformizálják különböző korok rokonnak látszó, de lényegben eltérő jelenségeit. Különös élességgel jelentkezik ez az ellentét és ingadozás a középkori pénzügytörténet irodalmában, melynek művelői — kévés kivétellel — nem méltatják kellő figyelemre a középkori államháztartás speciális és a maitól lényegesen eltérő természetét. A kutatás ered­ményessége- szempontjából tehát igen nagyfontosságú a pénzügyi fogalmak tisztázása. A középkori államháztartás legjellemzőbb sajátsága,

Next