Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)

József Attila és kortársai

Politika és/vagy poétika József Attila és Babits Mihály „Sakált kiált, hollót hörög, / ki jól dalolni restel; / és idenyög a Dala-dög, / az éveire, mester”1 - fogalmazódik újra az Egy költőre című versben a kritika, amely a Tárgyi kritikai tanulmányban is alapul szolgált. Az Egy költőre is kritika és pamflet. A tanulmány­ban József Attila lefektetett egy költészetbölcseletet, amelyre ala­pozva kimutatta, hogy Babits versei nem jók. Mert, mint írta az Ady-vízióban, ez a kritikus, a „költészettudós” dolga: „De éppen itt áll a kritika feladata, mert a művész csak ott és annyiban művész, ahol és amennyiben a fent említett univerzum szavahihető tanúja, a kritika pedig csak annyira az, amennyire a mű szavahihetőségéhez szól: tehát azt állapítja meg, hogy ez és ez a költemény stb. műalko­­tás-e vagy sem.”2 Ez a crocei alaptétel végső soron arra szolgál, hogy a kritikus bebizonyítsa, a megbírált lírikus „mintha nem volna szavahihető”. Azaz nem dalol jól, mint a vers is állítja, mert ,jól dalolni restel”. A versben némi differencia, némi elmozdulás érez­hető a kritikus pozíciójában a tanulmányhoz viszonyítva. A Tárgyi kritikai tanulmány azt érzékeltette, Babits csak „éveire mester”, azaz nem tud jól verselni, a pár hónappal későbbi vers pedig azt, nem akar a kritikus normái szerinti módon, jól verselni. A vers elárulja a kritikus szándékát, sőt érintettségét is, motivációját is. Gúnyosan idézi Babitsot, a Nyugat és az akadémizmus egyik mon­datát. Babits az Ignotusszal folytatott vitában keményen bírálja Ignotus holdudvarát: „Ám jönnek a kis sakálok, a jobboldali és baloldali senkik, akik nem kaphattak Baumgarten-díjat, s a minden tehetség irigyei: ők biztosan találnak ugatni okot ezután is.”3 József 1 József Attila Összes Művei III., 26. 2 József Attila Összes Müvei III., 16. ’Babits Mihály, 1987. 268. 21

Next