Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)

Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet

AZ INSPIRÁTOR Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet „Azt hiszem, hogy érdemes volna egyszer ma­gyarul egy könyvet írni arról, hogy ki mit tanult Németh Andortól. Amiben valami érdekeset, szépet, furát fölfedezett, arra reagált. És azt hi­szem, ennyiben volt ő kalauza Koestlernek, Jó­zsef Attilának, kicsit Karinthynak, némelykor nekem, úgy éreztem én.” „Az biztos, hogy [József Attila] rengeteget tanult tőle [Németh Andortól] és borzasztóan ragasz­kodott hozzá.” (Ignotus Pál, 1967, Kritika, 1988. 12. sz. 9.) 1 Németh Andor és József Attila kapcsolatáról — az alkalomszerű utalá­sokon túl - három önálló tanulmány is született: a Tverdota Györgyé (1980, kötetben: Ihlet és eszmélet. József Attila, a teremtő gondolkodás költője. Bp., 1987. 182-203., 418-419.) és a Beney Zsuzsáéi - utóbbi két, azonos című, de más-más kérdéseket boncoló esszét is írt e téma­körben (A határ és a határolt. Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról. Szerk. Török Petra. Bp., 1997. 337-348., A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése. Szerk. Tverdota György. Bp., 2004. 130-134.). A kapcsolatot, értelemszerűen, számon tartja Szabolcsi Miklós nagymonográfiájának valamennyi vonatkozó kötete is. Emellett ismeretesek Némethnek József Attiláról szóló, terjedelmileg is számot­tevő művei: kritikai megnyilatkozásai éppúgy össze vannak gyűjtve, mint visszatekintő könyvei és kisebb írásai {József Attiláról. Szerk. Réz Pál. Bp., 1989). S a két alkotó együttműködésének és barátságának súlyát mindezeken túl olyan, egyáltalán nem elhanyagolható mozzana­tok is jelzik, mint hogy például alighanem Németh Andor volt az egye­düli a barátok közül, aki három vagy talán négy József Attila-verset is kiérdemelt: a Németh Andort, a [Hová forduljon az ember...]-t, az Ars poeticát s a nevezetes „egysorost”, a Balladát. Ma már nyugodtan ál­lítható tehát, hogy nincs kutató, aki e barátság irodalomtörténeti jelen­136

Next