Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet
te pályáját, mint Mallarmé - mégis volt egy pillanat, amikor a költészet célja és értelme feletti eszmélkedései során ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint Mallarmé, s szigorúan logikus fő lévén, e megállapításokhoz szabta költői gyakorlatát” (Németh Andor: József Attiláról. Bp., 1989. 423.). Külön feladat volna annak számbavétele, hogy Németh Andornak ezek az utalásai miként befolyásolták a József Attila-kutatást Szabolcsi Miklóstól mondjuk Török Gáborig, azt azonban talán itt sem fölösleges megjegyezni, hogy magát Tverdota Györgyöt is alighanem Németh utalásai vezették el a tiszta költészet problematikájához. Már 1980-as, József Attila és Németh Andor című tanulmányán érződik ez a síron túli útmutatás, az értekező József Attila szövegeihez írott Magyarázatok kötetben (1995) pedig ez az összefüggés látványosan megjelenik. Annyi tehát a legszűkkeblűbb értelmezésben is elismerhető, hogy Németh Andor jártas volt e problémakörben, s tudta, hogy mit beszél. Megjegyzései ráadásul két lényeges összefüggésről is árulkodnak. Az egyik, s ezt hangsúlyozza is, az elv gyakorlásában József Attila aktívan, teljes tudatossággal és következetességgel járt el. A másik: bizonyos - pontosan körül nem írt, csak jelzett - nézeteik közösek voltak, azaz ő is, József Attila is vallotta őket. De kérdés: mi tette fogékonnyá Németh Andort József Attila „tiszta költészet” ideája iránt? Éleslátása? Közös eszmecseréik emléke? Vagy mert maga is e teóriát vallva, ő maga volt a költő forrása? Úgy gondolom, mindegyik válasz jogos. Németh Andor nem filológus volt, aki nyomokból, utalásokból olvasva rekonstruál, hanem aktív kortárs, aki benne élt azokban a kísérletekben, amelyekről utólag, irodalomtörténeti szereplővé vált barátjára visszatekintve beszél. S tudjuk, az a költészetfelfogás, amelyet mint „valamennyiünk” ideálját írja le, nemcsak az utólagos értelmezőre, de a húszas évekbeli Németh Andorra is jellemző volt. Ezt írásai egyértelműen igazolják. (Vö. Lengyel András: „És a mondatok szétszóródnak, mint a füst" Németh Andor verseinek poétikai alkatáról; uő: Filozófiai megfontolások Németh Andor irodalomfölfogásában - e kötetben is.) S ha beszélgettek, márpedig tudjuk, ez időben csakugyan sokat beszélgettek, elkerülhetetlen volt, hogy a mindkettőjük számára oly fontos költészet aktuális kérdéseiről is szót váltsanak. Németh Andor és József Attila megismerkedésének pontos időpontja nem ismert. Annyi csak a bizonyos, hogy erre valamikor József Attila 142