Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Németh Andor, Koestler Artúr, József Attila. A találkozások csomópontja: 1933 nyara
zeti szocializmus" című tanulmányára. („ ...gondja kél a gondolatban" Az értekező József Attiláról. Szeged, 2005. 133-182.). Arra azonban itt is ki kell térni, hogy hogyan került József Attila e lappal összeköttetésbe. Ismeretes ugyanis, hogy a Kortársak József Attiláról kötet jegyzetírója, Tverdota György még úgy gondolta, hogy ezt a József Attilainterjút egy Faragó nevű újságíró készítette, aki még Hódmezővásárhelyről ismerte a költőt (KJA 1:787.). Ez azonban, mint kiderült, téves elképzelés volt, s ahogy egyik cikkemben (Irodalomismeret, 2005. 4. sz. 12-15.) valószínűsítettem, József Attila magával a tulajdonosfőszerkesztővel, Békeffi Lászlóval állt összeköttetésben. Ennek a valószínűsítésnek a részletei itt megint eltérítenének bennünket a lényegtől, így nem célszerű belebonyolódni, annyit azonban mindenképpen érdemes megjegyezni: József Attila a húszas évek elejétől-közepétől a Békeffi család baráti körébe tartozott, s annak egyik-másik tagjával, például a festőművész Békeffí Györggyel oly bensőséges volt a viszonya, hogy joggal föltételezhető: alkalmilag a család más tagjainak szívességére is számíthatott. Amikor tehát Szántó Judit „rossz sajtójú” öngyilkossági kísérlete után, élete egy különösen nehéz és bonyolult periódusában szüksége volt egy kis „pozitív” hírverésre, élhetett a Békeffí László lapja biztosította publicitással. Németh Andor, aki ez időben (mint a nevezetes Barkochba-történetből is nyilvánvaló) megint József Attila szűkebb környezetéhez tartozott, s aki - mint tőle magától tudható - Koestlert és József Attilát is összeismertette, minden valószínűség szerint József Attila közvetítése révén került A Hír szerzői közé. Ha ez igaz, márpedig a jelek szerint igaz, akkor a történetbe már e ponton, tehát Koestler Budapestre látogatásának elején érdemes bekapcsolni a költőt. 4 Itt azonban vissza kell térnünk a Koestler-darab kérdéséhez. Az emlékirat-irodalom, mindkét részről, szól e „közös” vállalkozásról. Koestler A láthatatlan írásban, Németh az Emlékiratokban arról beszél, megegyezően, hogy Koestler alapszövegét Németh magyarra fordította, átírta, ám ez a magyar változat végül sikertelen lett - a Belvárosi Színház nem adta elő. Hogy miről szólt ez a darab, az Koestlernek Vezér Er198