Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
Lengyel András . .íme a költő, aki indul magasba és mélybe” Juhász Gyula, József Attila és a „provincia" „ ... köszönöm Néked e könyvvel, hogy vagyok" (József Attila Juhász Gyulának, 1929) 1. József Attila és fölfedezője, Juhász Gyula kapcsolata szerves része a magyar irodalom legendáriumának. „Minden” irodalomkedvelő tudja, hogy József Attila első verseskötetéhez, a Szépség koldusához (1922) Juhász Gyula írt előszót, s ez a gesztus a magyar irodalomba való befogadás szimbolikus eseménye lett. Ezt, mint Tverdota György (József Attila és Juhász Gyula. ITK. 1983) földerítette, már a kortársak is így látták, s bizonyos, hogy a köztudásnak - az irodalomtörténet-írás minden azóta elért eredménye ellenére - ma is ez a fölfedező gesztus a szilárd pontja. Maga a kapcsolat: a magyar irodalom két generációjának szerencsés összetalálkozása, persze, ennél lényegesen bonyolultabb jelenség, semmiképpen nem egyszerűsíthető le egy mégoly nagy súlyú szimbolikus gesztusra. Érthető tehát, hogy az irodalomtörténet-írás maga is többféleképpen igyekezett megközelíteni. Volt, aki „a két költő személyi érintkezéseinek adalékait” igyekezett föltárni, volt, aki „József Attila verseiben Juhász költői-eszmei befolyásának nyomait” kutatta, s volt, aki arra keresett választ, „hogyan látta a kor irodalmi közvéleménye a szegedi remete és nagy tanítványa kapcsolatát” (Tverdota, 1983. 647.). E három — Péter László, Szabolcsi Miklós és Tverdota György nevéhez köthető - megközelítés nem is bizonyult eredménytelennek; mindegyik hozott olyan eredményt, ami fontos, s amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kapcsolat súlya és a megismerhető források lassú gyarapodása azonban indokolttá teszi, hogy - elismerve a kutatás eddigi eredményeit, méltányolva a kutatók érdemeit - újra szemügyre vegyük e kérdéskört, s integrálva a megismerhető adato174