Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
lamb Ödönnek tulajdonítva, ám igaza van Péter Lászlónak: Espersit emlékezése önellentmondó, „bizonyos visszaható torzítás van” benne (Péter 1980.17). Akárhogy is történt, két dolog mindenképpen bizonyosnak látszik. Galamb Ödön, aki tanára volt József Attilának, nemcsak korábban, közelebbről és jobban ismerte tanítványát, mint Espersit, de Espersitnél nyitottabb szellemű és biztosabb ítéletű elme is volt. (Espersit, valljuk meg, minden kultúratisztelete mellett is inkább tekintélyek mögé húzódó alkatnak látszik.) József Attila tehetségének fölismerése tehát, ahogy Espersit is írta, csakugyan Galamb érdeme lehetett. Magára a véletlenszerű megismerkedésre azonban sor kerülhetett úgy, ahogy Péter László kikövetkeztette. (Ezt Saitos Gyula [József Attila Makón. 1964. 72] emlékezése meg is erősíti.) Ám ez a megismerkedés - később bármily fontossá vált is - önmagában s azonnal még nem volt több puszta lehetőségnél. Egy érett jelentős költő futólag találkozott egy verselgető, ambiciózus diákkal. Hogy a formális ismeretségből hogyan lett érdemi, sőt József Attila egész későbbi sorsát messzemenően meghatározó mestertanítványi viszony, egyelőre homályban van. József Attila fölfedezésére, ha a megismerkedés csakugyan már február 25-én megtörtént, még hónapokig nem került sor. Ekkor tehát vagy az ismeretség nem volt még közelebbi, vagy Juhász nem figyelt föl még a versekre. S ami nem lényegtelen, a diákköltőre való igazi fölfigyelés, minden jel szerint, nem is a makói környezet közvetítésének érdeme. Mi és hogyan történhetett? Érdemes kicsit az események fölszíne alá pillantani. 1922. június 26-án József Attila öngyilkosságot kísérelt meg - ekkor írott Végkérésében Juhász Gyulát még nem emlegeti. Fölépülése és vizsgái után azonban a nyarat Kiszomborban töltötte, s ott - kötelezettségei teljesítése mellett - intenzív versírásba kezdett. Költészete alakulásában ez a kiszombori nyár hozott jelentős fordulatot: versei minősége ekkor ugrásszerűen följavult. S ambíciója immár, nyilván önerősítő lelki kompenzációként is, mindinkább a verselésre koncentrálódott. Valószínű tehát, hogy ekkor, minden lehetséges közvetítést figyelmen kívül hagyva, ő maga ke-176