Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
ugyanis József Attila elhagyta a várost, s ettől kezdve - már csak a két külföldön, Bécsben és Párizsban töltött év miatt is - személyes érintkezésük megritkult, esetlegessé vált. Összetartozásuk tudata úgy maradt meg, hogy már csak nagy ritkán társult hozzá személyes vagy levélbeli találkozás. 7. Az újabb találkozásra, sajátos mód, Bécsben került sor. Juhász Gyula, akinek élete ekkor már csaknem kizárólag Szegedhez kötődött, 1926. májusában Bécsbe látogatott. Útlevele tanúsága szerint május 9. és 20. között tartózkodott a hajdani „császárvárosban” (Péter László: Kilenc írás Juhász Gyuláról. Békéscsaba. 1983.), az új osztrák köztársaság fővárosában, amely 1919 után a magyar emigránsok egyik legfőbb gyülekezőhelye volt. Akkoriban, nem emigránsként, hanem egyetemistaként már József Attila is Bécsben élt. A fiatal, mozgékony, s már helyismerettel rendelkező költő az emlékezések szerint mestere állandó kísérője, útikalauza lett a császárvárosban. Közös barátjuk, Espersit János írja, hogy József Attila Bécsben állandóan Juhászt kísérgette, s Juhász Gyula húgának, Király-König Pétemének emlékezése is József Attilával kapcsolta össze ezt az utat. Juhász Gyula, tudjuk, május 9-én, vasárnap érkezett meg Bécsbe; programja - már csak az idő szűkössége miatt is - valószínűleg mindjárt, azaz még aznap elkezdődött. Hogy érkezéséről József Attila előre tudott-e, vagy csak ott „futottak össze”, nem dönthető el. De föltételezhetjük, hogy Juhász, az idegen helyre látogatók szokása szerint, kereste az ismerősökkel a kapcsolatot, s mivel tudta, hogy fölfedezettje Bécsben tanul, vele is kereste a találkozást. S ha igaz, hogy József Attila állandóan kísérgette mesterét, Juhász Gyula ekkori programja voltaképpen közös programjuknak is tekinthető. A bécsi látogatásról szerencsére van egy elsőrendű forrás, Juhász Gyula úgynevezett thematáinak néhány lapja. E témarögzítő és emlékezetsegítő följegyzésekből tudjuk, hogy Juhász Gyula nemcsak a levelezőlaphoz vásárolandó bélyeg árát (18 groschen) vagy a „túravillamos” tarifáját (24 groschen) rögzítette a maga számára, de 194