N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
nap akcióiból. Én ebben az időben le voltam tartóztatva, majd utána kitiltottak Pestről, és csak 1931 tavaszán találkoztam újból József Attilával. Ebben az időben József Attilának pártbeli tevékenysége körülbelül ugyanaz volt, mint a 100% legtöbb munkatársáé. Szemináriumokat, előadásokat tartott kirándulásokon, szakmai vagy kultúrcsoportokban, egy-egy elvtárs lakásán. A megbízás a párt illegális apparátusán keresztül érkezett, a tevékenység legtöbbször féllegális természetű volt. Ma is számtalan fénykép látható, amely József Attilát egy-egy ilyen együttlét alkalmával a 100% volt munkatársaival együtt ábrázolja. Ebben a helyzetben, mely József Attila életének viszonylag kiegyensúlyozottabb korszaka volt, villámcsapásként sújtott bele a Sarló és Kalapács 1931. júniusi száma. Ebben a számban közlemény jelent meg A magyar proletárirodalom platformtervezete címmel, amely a világpolitikai helyzet, a világirodalom ismertetése mellett a magyar irodalom helyzetével foglalkozott. Ennek kapcsán József Attiláról nem kevesebbet állított, mint hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. Magyarországon ez a cikk a kommunistákat, de elsősorban a kommunista írókat és értelmiségieket, akik személyesen is jól ismerték József Attilát, mélységesen felháborította. József Attilára katasztrofálisan hatott. Napokon át jóformán beszélni se lehetett vele. O, aki küszködve és nehéz önemésztése után került a kommunista mozgalom soraiba, hogy haláláig annak híve maradjon, szinte utálkozást érzett, hogy - mint ahogy mondotta - milyen cinikusan, felelőtlenül törnek pálcát emberi, költői sorsok felett. De a személyét ért támadástól függetlenül tudománytalannak, helytelennek és felületesnek ítélte meg a „platformtervezetet”. Néhány nap alatt megírta válaszát, amelyben ízekre szedte a „tervezet” minden állítását. Avval adta át nekem, hogy tegyek meg mindent, hogy a Sarló és Kalapácsban leközöljék, annyival is inkább, mivel úgyis felhívták az írókat a vitára. Amennyiben azonban válasza nem jelenne meg a következő számban, úgy idehaza fogja megjelentetni ennek hatása alatt írt versét. És felolvasott nekem egy verset. Végsőkig elkeseredett, sötét írás volt. Megjelenése rengeteget ártott volna elsősorban József Attilának, a velünk szemben álló táborban pedig örömujjongást váltott volna ki. Bürokrata volt a legenyhébb kifejezés benne, amellyel a Sarló és Kalapács szerkesztőit aposztrofálta. Napokig kellett lelkére beszélni, amíg - miután Szántó Judit is segített - megsemmisítette ezt a versét. 146