N. Horváth Béla, N. (szerk.): Eszmélet. In memoriam József Attila - In memoriam (Budapest, 2004)
III. "Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak"
Ezért határozta el a párt egy új folyóirat kiadását, amelynek szerkesztőjéül József Attilát jelölte ki. József Attila a megbízást örömmel és lelkesedéssel fogadta. Jól érezte ő is, hogy a párt elsősorban elégtételt kíván neki szolgáltatni, nemcsak a Sarló és Kalapács cikkével, hanem a már akkor megindult rosszindulatú suttogásokkal szemben is, amelyek már akkor kezdték elhinteni rágalmaikat József Attila és a párt kapcsolatáról. E vállalkozás súlyának megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez nem sokkal a statárium kihirdetése után történt, amely a kommunista cselekményeket is a statáriális eljárás körébe vonta. A folyóirat megjelenésének előkészítési ideje alatt alaposan megbeszéltük József Attilával annak jellegét, tartalmát, megjelenési formáját. A 100% szerkesztőjének sorsán okulva, hosszas megfontolások és tárgyalások után úgy határoztunk, hogy József Attila nevét nem tesszük rá a lapra. A lapon csak a sajtótörvény által kötelezően előírt felelős kiadó és szerkesztő neve lesz rajta. Evvel a szereppel és feladattal Antal János elvtársat bíztuk meg, aki egyben József Attila mellé került második szerkesztőnek. Az új folyóirat előkészítési munkálataiból József Attila nemcsak azt látta és érezte, hogy elégtételt kap a párttól, hanem meggyőződött arról is, hogy milyen szeretettel és gondossággal törődik a párt személyi biztonságával. Erről nagyon gyakran beszéltünk. A lap 1931 decemberében jelent meg. A címe Front volt. „A magyarországi munkás-kultúrmozgalom helyzetéről” a két szerkesztővel együtt, hármasban hosszabb tanulmányt írtunk, amely a lap programot adó cikkeként jelent meg, aláírás nélkül. A tanulmány nagy terjedelme miatt csak a felét közöltük. József Attila pedig a Front részére írta meg a Munkások című egyik legszebb, legigazibb, legforradalmibb versét. Nagy távlatú, programadó vers ez, és igazából akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy József Attilának mi volt a célja vele. A párt induló új lapjában mindent el akart e versen keresztül mondani, amit a párt ebben az időben a munkássággal közölni kívánt A költemény, különösen annak utolsó szakasza erősen megragadta a munkások, a kommunisták szívét: De elvtársaim! - ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És buvunk érte, mint az üldözött. 150