Pomogáts Béla: A magyar irodalom köztársasága. Irodalomtörténeti tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2014)
Két évtized. Irodalmunk a hatvanas és hetvenes években
a hatvanas évek vele kezdődtek és a nyolcvanas évek elején vele fejeződtek be. Megújulás a költészetben A hatvanas években lassan megváltozott a költészet helyzete, átalakult látásmódja, először is megváltozott a kulturális örökség gondozása és értelmezése. A módosuló pályavonalak és a fiatalabb nemzedékek tájékozódása magával hozta a magyar költészet és kultúra hagyományainak mind teljesebb birtokbavételét. A közvetlen (20. századi) hagyomány köréből erősen megnövekedett József Attila költészetének szerepe. A „Lobogónk, Petőfi” jelszót ugyan egyelőre és hivatalosan nem váltotta fel a „Lobogónk, József Attila” jelszava, nagy költőnk örökségének mégis meghatározó vonzása volt. A hatvanas években került sor költészetének és elméleti hagyatékának igazi birtokbavételére és általános elismerésére. Ezt jelezte müveinek kritikai kiadása, ezt jelezték Szabolcsi Miklós, Gyertyán Ervin, Tamás Attila, később Tverdota György, Veres András és mások tanulmányai. A történelmi és emberi lét feszült ellentmondásainak megfogalmazása, az egyetemesség távlatába állított magyarság, a küzdelmek árán megszerzett intellektuális rend: minderre József Attila költészete szolgáltatott példát. Az új magyar líra részben benne kereste mesterét. Ezt tanúsították Juhász Ferenc (József Attila sírja, Karácsonyi ének József Attila sírjánál) Nagy László (József Attila!), Pilinszky János (József Attila) és mások versei. Ugyancsak ebben az időszakban nyerték el méltó helyüket az irodalmi hagyományban olyan költők, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc, mellettük Ady Endre már korábban is nagyra becsült, de nem mindig hitelesen értelmezett öröksége is sokoldalú megvilágításba került. A diszharmonikus élmények újszerű harmóniába rendezésének elvét példázta a másik mester: Bartók Béla is, egyszersmind ő mutatott példát a népi hagyományok korszerű művészi felhasználására. Németh László tanulmánya (Magyar műhely) az ő munkássága 206