Pomogáts Béla (szerk.): József Attila: A Dunánál - Egy vers (Budapest, 2010)
Tverdota György: József Attila, 1936. május
TVERDOTA GYÖRGY József Attila, 1936. május Valószínűleg a romantikus vallomáslíra alakította ki azt a hiedelmet, amely szerint a lírai költő verseiben kitárja előttünk a lelkét. A valóság ellenben az, hogy csak ritka, kivételes alkalommal van módunk bepillantani az alkotók belső világába. Ilyen rendkívüli pillanat volt József Attila életében 1936 májusa. A látvány olyanynyira zavarba ejtő, hogy mélyre hatoló magyarázatáról lemondva megelégszem annak puszta felidézésével. A címben megjelölt év és hónap az egyik legjelentősebb József Attila-vers, A Dunánál megszületésének időszaka. Mint a költő annyi más remekműve, ez is megrendelésre készült alkalmi darab, a Levegőt!, a Thomas Mann üdvözlése vagy a Hazám fajtájából. Megírásának külső indítékai tehát pontosan megadhatók. A Szép Szó szerkesztősége megbízta a költő barátját és szerkesztőtársát, Fejtő Ferencet, hogy az 1936-os könyvnapra szerkessze meg a folyóirat különszámát Mai Magyarok Régi Magyarokról címmel. Fejtő felkérte a Szép Szó munkatársait, de más szerzőket is (köztük a kor magyar irodalmának olyan vezéralakjait, mint Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Kassák Lajos), hogy készítsenek portrét a magyar történelmi múlt egy-egy nagy alakjáról. A megbízást József Attila is elvállalta. Verse, témaválasztását tekintve, pontosan beleilleszkedik ebbe a közös vállalkozásba. A befejező strófában, utalva a különszám címére, szavait a „mai magyarok”-hoz intézi, s a „régi magyarok” közül, akiket a mű szövegében név szerint megemlít, a kiadványban Árpád fejedelemről, a honalapítóról, valamint Werbőczi Istvánról és Tripartitumárói külön portrét is olvashatunk. Ez azt mutatja, hogy a költő tudatosan alkalmazkodott szerkesztőtársa és szerzőtársai koncepciójához. A Dunánál a kötet élére került, s így 13