Pomogáts Béla (szerk.): József Attila: A Dunánál - Egy vers (Budapest, 2010)

Bécsy Ágnes: József Attila A Dunánál című versének értelmezéséhez

BÉCSY ÁGNES József Attila A Dunánál című versének értelmezéséhez A magyar irodalom története 1919-től napjainkig1 kötetben a Jó­zsef Attiláról szóló fejezetet író Tamás Attila úgy jellemzi a művet, mint a „tragikus küzdelem vállalásának”, valami „panteisztikus­­biologisztikus azonosulási vágynak” a versét. Enyhén elmarasztal­ja a „nagy antifasiszta lírával” szemben, mert - úgymond - kizáró­lag a biológiai, vérségi összetartozást hangsúlyozza, a vers érvelé­se, pozitív indulata és vállalása csonkán marad; a mű nem eléggé társadalmi, osztálytudatos: az osztályharcot „békévé oldja az emlé­kezés”, marad a feltétlen összetartozás és kibékülés biológiai esz­méje. Tamás Attila tehát a vers biológiai vonulatával azonosítja az egészet, ennek alapján emel kifogásokat. A fasizmus ideológiájának korántsem járulékos, de alapvető té­tele volt a fajelmélet, a vérség, a faj alapján azonos osztályokat, azonos helyzetű népcsoportokat egymásnak vadító elmélet. A ger­mán faj, a tiszta árja vér szupremációját hirdető gyilkos tömegőrü­let (bármi volt is gyökere: ezzé vált), mely a „török, tatár, tót, ro­mán”, zsidó és sok egyéb „bitang” likvidálásának „eszméjét” állí­totta vezérelvül, nem csak a német fasizmus sajátja volt. A magyar uralkodó osztálynak is volt fajelmélete, volt Lebensraum-igénye: a kiegyezés óta erősödő magyar hegemóniaelv és „kultúrfölény”-mí­­tosz a legtermészetesebben vezetett el ide. A verset még e fajelmé­let vonatkozásában sem lehet ellen-fajelméletté egyszerűsítem (lévén vers, nem pedig ideológiai vitairat), de attól a közhangulat­tól elvonatkoztatni sem, mely a fajelmélet jegyében kialakult. A „biologizmus” ettől kap különösen aktuális funkciót, noha a társa­' Bp., Akadémiai Kiadó, 1966. (Szerk.: Szabolcsi Miklós) 198

Next