Pomogáts Béla (szerk.): József Attila: A Dunánál - Egy vers (Budapest, 2010)
Lengyel András: Brichta Cézár, József Attila és A Dunánál
LENGYEL ANDRÁS Brichta Cézár, József Attila és A Dunánál Az Egyszerű énekeknek, Brichta Cézár (1902-1973) első verseskötetének ismertetését József Attila tollából 1928. június 16-án közölte a Nyugat. Ez a kritika az elmúlt ötven esztendő során közismert, sokat idézett s emlegetett írás lett. Nem is alaptalanul, hisz a 23 éves József Attila teoretikus igénnyel itt, e kritikában fogalmazta meg először a szocialista költő általa vallott ars poeticáját, esztétikai megnyilatkozásai egyik legfontosabbikát. „A formai szempontoktól eltekintve - írja József Attila e kritikában -, minden szocialista pretenzióval fellépő költővel kapcsolatban - éppen a szocializmus érdekében - elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy menynyiben élte át a szocializmust mint költészetet, pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé változtatni. Ez fontos szocialista szempontból, mert e nélkül még a munkásság osztályharca is válhat szocializmusellenessé, és fontos nem szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri.”1 E sorok, kétségtelen, ma már méltán híresek. A kritikának ez az epigrammatikus tömörségű részlete azonban (nyilván főleg e részlet nagy elméleti-elvi jelentősége miatt) elvonta a figyelmet az ismertetés voltaképpeni fő részéről, Brichta verseinek József Attila-i értékeléséről. E vonatkozásban sajnos mi sem jellemzőbb, mint hogy József Attila cikkeinek Forgács László készítette válogatásába e recenziónak csak első, „direkten” elvi jellegű fele került be; a többi, nyilván mint a szerkesztő szerint érdektelen vagy kevésbé érdekes rész, kimaradt. 1 József Attila Összes Müvei. III. 10. 232