Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
felkérték a legjelentősebb hazai pszichiátereket, Popper Pétert, Buda Bélát, Cseme Istvánt, Bagdy Emőkét, Garai Lászlót, Nemes Líviát, Erős Ferencet és a kötet egyik lektorának is pszichiáter orvost, Székács Istvánt kérték fel. Mindez nem is lenne baj, hiszen a költő betegségének megítélése tényleg szakemberekre tartozik. A szerkesztők azonban nem maradtak meg egy-egy orvosi szakvélemény közlésénél (mint ahogy az a Rorschach-teszt esetében történt), hanem helyt adtak a pszichológus-pszichiáter szerzők József Attila-tanulmányainak is. A könyv első részében (Pszichológia) - Szőke György megbízható József Attila-tanulmánya mellett - egy sor írás található a költő betegségének „titkairól” (Bagdy Emőke: Majd eljön értem a halott. József Attila befejezetlen személyiségvizsgálatáról. 65-116; Cseme István: Mitológia és diagnosztika. József Attila kórképe. 43-64; Garai László: József Attila titkai. 117-146; Kassai György: József Attila és a megkapaszkodás ösztöne. 147—162; Nemes Lívia: József Attila tárgykapcsolatai. 163-190.), félig-meddig ide sorolható Valachi Anna és Erős Ferenc a következő részben (.Irodalom- és eszmetörténet) közölt tanulmánya is (Analízis és munkakapcsolat dr. Rapaport Samuval. 229-258; Freudo-marxista volt-e József Attila? 259-296.). Mindezen tanulmányok közül a József Attila-életmű, „az ismeretlen József Attila” jobb megismerése szempontjából Valachi Anna elemzése látszik a legérdekesebbnek. Valachi Anna korábbi, az Irodalomtörténeti Közleményekben közölt tanulmányát (Egy pszichoanalitikus orvos-beteg kapcsolat rekonstrukciója. ItK, 1988. 581-616.) folytatva stíluselemzés segítségével azt bizonyítja, hogy a költő stilizálta át Rapaport Samu másik, 1936-ban megjelent munkáját is. Ennek az Alvás, aluszékonyság, álmatlanság problematikájával foglalkozó kötetnek stilizálása, a szerző szerint, végzetes következményekkel járt József Attila számára: „olyan irányba fordította érdeklődését, amely már a freudi halálösztön felségterületeire vezetett” (256). Mindenesetre valóban szembetűnő, hogy „az alvás, az álom és a freudi tökéletes alvás szimbolikus megfelelője - a halál - 1936-tól központi motívummá vált költészetében”. (256.) A pszichoanalitikus szerzők által írt tanulmányok minden bizonnyal nagy kompetenciával íródtak, már ami József Attila betegségét illeti. Ugyanakkor kevéssé használhatók József Attila költői életműve „titkai”-nak megismerésére. Általában jellemző ezekre a tanulmányokra, hogy József Attila életművét és az azzal foglalkozó kritikai irodalmat csak részben, nagyjából ismerik. Nagy előszeretettel hivatkoznak egyes versekre, egyes tanulmányokra, míg más fontos írásokról (így Bori Imre, Rába György tanulmányairól, de akár Varga Ervin 1966-ban közölt pathográfiai tanulmányáról) megfeledkezni látszanak. A pszichoanalitikus szerzők legnagyobb tévedése - megítélésem szerint - abból származik, hogy jobb híján a visszaemlékezések alapján rekonstruálják József Attila személyiség- és kórképét. Igen ám, de aki valaha is olvasta a Jó213