Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok

Rába György kiváló összehasonlító elemzését a József Attila „bűnverseiben” jelentkező Kafka-motívumokról,1 illetve Tamás Attila tanulmányát a József At­tila világlátásában bekövetkezett változásról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum 1994. évi József Attila-konferenciájára készített.1 2 Jogosan szerepelhetne köte­tünkben Korzenszky Richárd, tihanyi perjel fiatalkori tanulmánya A fiatal Jó­zsef Attila világérzésérői is, melyet a Vigilia 1980. évi számában közölt.3 Jelen kiadványunk azonban nem kívánt fellépni József Attila Isten-élménye filológiai és teológiai feldolgozásának igényével. A kiadó és a szerkesztő szándéka ennél sokkal szerényebb volt: néhány, fontosnak ítélt tanulmány felvételével csupán „segíteni” kívánunk József Attila istenes versei olvasójának, a versek szépsé­gének, „üzenetének” feltárásában. Ezért, sajnos, kénytelenek voltunk eltekin­teni nem egy igen értékes tanulmány közlésétől (köztük a filozóíus-költő Petri György e téren úttörő 1967-es tanulmányától is, mely egyszerre vall József Attila kétségbeesett Isten-kereséséről és saját Isten-hiányáról4). Mindenképp közölni kívántuk azonban Lengyel András, megítélésünk sze­rint, a kései versek megértése szempontjából alapvető fontosságú írását József Attila 1935. augusztusi fordulatáról5, és természetesen a kiváló költő és kriti­kus, Beney Zsuzsa József Attila Isten-élményével foglalkozó tanulmányainak egyikét. Erre kiváló lehetőséget adott az, hogy az emlékév alkalmából a szerző a Vigilia 2005. áprilisi számában közreadta elemzését a Bukj föl az árból és a Nem emel föl kezdetű késői József Attila-versek Isten-képéről6. Lengyel András tanulmánya nemcsak azért lényeges, mert jelentős „fordula­tot” hozott a József Attila-irodalomba, hiszen pontosan időhöz és személyhez köti, és ezzel érthetővé és kézzelfoghatóvá teszi József Attila kései Istenhez „fordulását”, hanem azért is, mert a szerző elemzésében rámutat arra is, hogy a költő tragédiája épp abban állt, hogy „nem tudott feloldódni egy szokványos, aggálytalan, mindent ‘elrendező’ istenhitben, jóllehet tudta, az Istenben való hit 1 Rába György: Kunyhó és kastély (JózsefAttila és Franz Kafka). In: Uő: Csönd herceg és a nikkel szamovár. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1986. 227-246. 2 Tamás Attila: Az „Ur’’-tól az „ Űr"-ig. Átalakulások József Attila világlátásában. In: A Dunánál. Tanulmá­nyok József Attiláról. Szerk. Tasi József. Budapest. Petőfi Irodalmi Múzeum, 1995. 77-83. 3 Korzenszky Richárd: A fiatal József Attila világérzése. A „Hangya" című költeményről. Vigilia, 1980. 10. 689-693. 4 Petri tanulmányában a hitet „utolsó megoldásszerű altematívá”-nak tartja, „amelynek megvalósítása azon­ban olyan erőket kíván, amely gyakran éppen jelentős egyéniségekben nincsen adva, és gyakran - főleg művészeknél, így József Attilánál is - éppen a problematika közvetlen és mély átélése az, amely az átvésze­léshez szükséges erőket felmorzsolja.” Petri György: „én istent nem hiszek, / s ha van, ne fáradjon velem... " Világosság, 1967. 747. 5 Lengyel András: „ ...saját szemem láttára átalakulok". József Attila 1935. augusztusi fordulatáról. Jelen­kor, 1995. 4. 356-365. 6 Beney Zsuzsa: Hogy valljalak, tagadjalak - József Attila két késői versének Isten-képe. Vigilia, 2005. 4. 326-337. 238

Next