Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
zai írásainak folyamatban lévő új kritikai kiadását.1 Tverdota György tudásával, verselemzéseivel, filológiai munkásságával, baloldali elkötelezettségével nincs is semmi baj, csak azzal, hogy hagyja, hogy elvbarátai az ő filológiai munkásságával takaiják el mindazt a valótlanságot, ami az elmúlt hét évtized alatt az egyik legnagyobb magyar költő, József Attila életművére rárakódott, mint a guanó. Ezt jól mutatja a 2005. évi centenárium előtt létrehozott József Attila Társaság (melynek elnökségét Tverdota György vállalta) tevékenysége, hiszen a Társaság a költő életművének állítólagos védelmében gyakorlati politikai szerepet is betölt a magyar közéletben. Erre nyújt példát Agárdi Péter legújabb könyve is: irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról”. József Attila és a magyar nemzeti hagyomány tudat. Budapest, Balassi, 2013. Agárdi Péter könyvének címe, a Magad emésztő című vers két szép sora a Babits-József Attila közti viszony bemutatását igémé, ám hamar megtudjuk, hogy a kötet nem ezért készült, hanem azért (azon túl, hogy így a szerző kötetbe tudta gyűjteni korábban publikált József Attilát és a Szép Szó körét, majd Lukács György és Tőkei Ferenc életművét felmagasztaló írásait), mert meg akarja védeni József Attilát a 2010 óta hatalmon lévő polgári kormány és kultúrpolitikusok támadásaitól. Minderre nem valamiféle új József Attila-monográfia vagy József Attila-ellenes kritikai támadás szolgáltatott okot számára, hanem az a banális történet, hogy a Kossuth tér átépítése során arrébb akarták és merték tenni Marton László (a hetvenes-nyolcvanas évek szinte összes Lenin-szobra alkotójának) 1980-ban készült alkotását, melyen szegény József Attila ott ül továbbra is a Parlamentnél, öt villamosmegállónyira a Nagycsarnok melletti „rakodóparf’-tói, ahol a tova-úszó dinnyehéjakat nézte... (Még jó, hogy nem a Favágó vagy a Kiáltozás című József Attila-vers ihlette meg az egyetlen magyar Brezsnyev-szobor művészét, mert akkor a költőnek vagy döntenie kellene a tőkét, vagy rácsok között kellene ugrándoznia, mint a majomnak...) Agárdi szerint a József Attila-szobor „kitelepítéséről” döntő országgyűlési határozat „szinte sokkot váltott ki a nemzeti klasszikus költő - korántsem egyetlen világnézeti-politikai családhoz tartozó - hívei körében” (57). Véleménye szerint „Korántsem egyszerű területrendezési ügyről van szó, hanem a Horthy-korszak keresztény-nemzeti előjelű »esztétikai« szellemének újjáélesztéséről. Ebbe a reinkarnációba valóban nem illik bele A Dunánál és a Hazám József Attilája”, mondja a volt kultúrpolitikus. 1 Vö.: József Attila, tanulmányok és cikkek 1923-1930. I—II. Szerk. Horváth Iván és Tverdota György. Budapest, Osiris, 1995; Testet öltött érv. Az értekező József Attila. Szerk. Tverdota György és Veres András. Budapest, Balassi, 2003. 269