Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Előszó
Előszó A jelenlegi kötet első fele apróbb szövegjavításokkal tartalmazza az Argumentum Kiadó által 1996-ban és 2001-ben kiadott József Attila-könyvem, Kiterítenek úgyis - József Attila kései költészete szövegét, majd ezt követi néhány magyar és olasz szakfolyóiratban megjelent József Attila-tanulmányom, melyekben megpróbáltam rámutatni az úgynevezett József Attila-kultuszhoz kötődő manipulációkra, illetve a ma „csúsztatásnak” nevezett hazugságokra. A kilencvenes évek elején írt könyvem József Attila kései költészetét mutatta be a Nagyon fáj-kötet alapján az explication de text módszerét követve, ám ehhez előbb arra volt szükség, hogy lehántsuk mindazt a hamisságot, illetve ostobaságot, mely József Attila személyét, életét és életművét befedte - mint a rárakódott guanó. Ezért a kötet első felében - melynek címéül József Attila Kései siratója utolsóelőtti versszakának híres sorát választottam - egymás után sorra vettem a József Attilával kapcsolatos „legendákat” (a „proletár” iijúkorról, a Horger-ügyről, a Baumgarten-díjról, az állítólagos barátokról és a valós szerelmekről, a költő betegségéről, a freudizmusról és mindenekelőtt a kommunista mozgalommal való tragikus kapcsolatáról). Mindezek figyelembevétele nélkül ugyanis teljességgel érthetetlen József Attila kései (1932 utáni) költészete. Mivel a „legendaoszlatás” céljával írt kötetre a „hivatásos” József Attila-kutatás egyszerűen nem reagált, ezért a könyvem második kiadásával egy időben, 2001-ben Finnországban, a „Hatalom és kultusz” kérdéséről rendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson a József Attila-kultusz manipulációs jellegéről tartottam előadást. Ebben arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy hiába mondtam ki könyvemben, hogy a király meztelen, a magyar közoktatásban a rendszerváltás után tíz évvel minden maradt a régiben. A közvéleményben és a „szakmában” egyaránt tovább élt a Horváth Márton-Révai József-Szabolcsi Miklós által „dialektikusán továbbfejlesztett” József Attila-kép. Ugyanezt próbáltam meg bemutatni olasz nyelvű tanulmányaimban és az egyik diákom, Nicoletta Ferroni József Attila szerelmi lírájáról írt kandidátusi disszertációjával együtt kiadott olasz könyvemben is (Senza speranza. Esistenzialismo e socialismo nell’opera di Attila József Roma, Bulzoni, 1999.). Természetesen mindez a József Attila Társaságba tömörült „hivatásos” kutatókat kevéssé érdekelte - azon túl, hogy kikiáltottak József Attila életművének meghamisítójává, hogy én lennék „a nyugalmát, rendjét féltő úri középosztály kisebbségellenes, antiplebejus attitűdjének egyik megtestesítője”, a 5