Sebestyén Ilona (szerk.): Leltárhiány. In memoriam Domokos Mátyás - In memoriam (Budapest, 2009)
Hajnali józanság - Adósságlevél - Írósors - A porlepte énekes - Szembesülés - Nem-múló múlt - Illyés Gyula József Attiláról - Az olvasó fényűzése - A magyar esszé antológiája (1997- 2006)
nem a politikai« (Babits), »Magyarország, a képzeletbeli« (Vas)”. Ahonnan az európai és a magyar értékek transzfúziója mint megtartó erő érkezett folyamatosan a „földi haza” legázolt, beteg testébe. A „Hazám: a lét / - de benne ring a mérték, / mint esti kútban csillagrendszerek” Nemes Nagy Ágnes-i képletét e kötetre vetítve természetesen Domokos Mátyás tágabb hazája is az embert erkölcsiértelmi lénnyé formáló egyetemesebb lét, de az „e bajos földön” született művek kútjaiban ő az európaival egybeszőtt magyar kultúra és történelem csillagrendszerét pillantja meg. Ez fénylik előtte orientáló mértékként, ezt tartja szem előtt minden sorában, ítéletében. A „szellemi haza” szolgálata Domokos Mátyás értékrendjében egyszersmind a jövőjébe néző teljesebb magyar társadalom szolgálatával is azonos, a két legfontosabb pillére pedig e szolgálattevő magatartásnak: a szeretet és a türelem. A szeretet, amely Domokos irodalomértelmezésében etikai, metodikai, sőt ismeretelméleti komponensként jelenik meg. Nemhiába írta kedves Pilinszkyjének a Rejtezkedő Isten című írásában megfogalmazott gondolatait mottóként egyik tanulmánya fölé: „Szeretet nélkül közelítve a világhoz könnyen érezhetjük értelmetlennek, képtelennek a teremtést. De nemcsak a teremtést, hanem emberi világunk szeretetének műveit is. Kívülről nézve a szeretet élete megközelíthetetlen.” A művészi teremtés értékeit Domokos Mátyás belülről nyitja fel tehát. Azok körzetéből tekint a külső, a teljesebb világra, és nézet, ízlés, stílus alapján a műalkotások, a szeretet e magasrendű müvei között nem ismer különbséget. Az új évezred küszöbéről még innen, de maradéktalanul vallja Weöres Sándornak azt a már réges-régen megfogalmazott toleranciaelvét, amelyet újabb irányzatok mint friss találmányt írtak fel zászlaikra: „Nem azzal közeledni hozzád vagy bármihez: Ilyet és ilyet akarok, megfelelsz-e? hanem azzal: milyen vagy? mert olyannak óhajtalak szeretni, amilyen vagy” (Az új évezred szelleme). Ezért fér meg békében könyvének lapjain annyiféle egymástól eltérő módon gondolkodó, látó író, mint például Szentkuthy Miklós és Illyés Gyula, Tandori Dezső és Baka István, Szabó Lőrinc és Németh László, Mándy Iván és Hajnóczy Péter. A tét ezekben az írásokban nem 240