Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
töltötte a gyermekkorát és így nem lehetett „behúzni”. Persze vita is volt elég. A gödi strandon fiatal, kommunista munkások és értelmiségiek között (néhány kubikos és állványozó paraszt ifjú is akadt), már külsőleg is feltűnt a fürdőruhában sétálgató Nagy Lajos és József Attila. Nagy Lajos, a hajdani birkózó, görög atlétaként, bronzszínűre lesülve lépdelt, és mellette a cingár, lesoványodott Attila valóban gyerekeként hatott. [...] Az 1932-es év áprilisának végén József Attila azt javasolta, hogy ősi munkásszokás szerint a Városligetben, ébren várjuk meg május 1. felvirradását. Április 30-án este tehát kivonultunk. Nagy Lajos a feleségével, József Attila és Szántó Judit. József Jolán is velünk volt, és még két ismerős. A Mutatványos téren néztük a nyüzsgő tömeget. Mert bár a felvonulás tiltva volt, a dolgozók ezrei hemzsegtek a hűvös levegőjű estében. József Attila elragadtatva nézte a sokaságot. „A tömeg - hatalom” - mormolta. „Többen is lehetnének” - így Nagy Lajos. „Azok a munkások is velünk vannak, akik nincsenek itt” - replikázott József Attila. Csakhamar javában folyt a szokványos vita. „Te mindig azt hiszed, hogy az egész proletárság velünk van” - szólt Nagy Lajos szemrehányóan. „A valóság előtt nem szabad szemet hunyni. Márpedig a proletárság zöme nem a miénk” - állapította meg. „A döntő pillanatban a miénk lesz” - vágott vissza a költő. „Várj csak! Még ha így is lenne. A proletárságon kívül még más osztályok is vannak. Elsősorban a kispolgárság. Falun és városon. Mert a parasztságot is a kispolgársághoz kell számítani. No meg mennyi egzisztencia kapcsolódik az uralkodó osztály egyedeihez. Mennyien élnek belőlük, fűződnek mai érdekeik révén az urakhoz. Azután itt az egész állami, községi apparátus, itt a hadsereg zöme.” Nagy Lajos aggodalmaira József Attila szabályos előadást tartott a döntő osztályokról, a munkásság által vezetett pa-186