Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
urbánus körökhöz került közelebb. Nem véletlen tehát, hogy az összeütközéseikre, közöttük kialakult feszültségekre utaló jelek a harmincas évek derekára, a költő életének utolsó éveire összpontosulnak. Az első - legalábbis személyes indítékaiban - magántermészetű volt. Amit a Baumgarten-segélyért folytatott „versengés” nem tudott előidézni, a József Attila és Nagy Lajos közötti rivalizálást, az 1934-es moszkvai írókongresszusra szóló meghívó szította fel. Ismeretes, hogy a költőt igen fájdalmasan érintette az a tény, hogy a kongresszusra nem őt, hanem Illyés Gyulát és Nagy Lajost hívták meg. Míg a platformtervezetről írott vitacikkében védelmére kelt a moszkvaiak ellenében barátjának, a meghívás elmaradása miatti csalódása következtében született Miért nem én? című pamfletjében ennek fordítottját követte el: „Az írás - állítólag részletesen szólt József Attila mozgalmi munkájáról, vitáiról a párton belül, kifogásairól a másik két íróval szemben” - olvassuk a kritikai kiadás III. kötetének jegyzetében. Az ügyről ezen kívül vajmi kevés bizonyosat tudunk, mert a pamflet kézirata elveszett. Arról sincs információnk, ismerte-e Nagy Lajos ezt a - kéziratban állítólag terjesztett - írást vagy legalább tudomása volt-e róla. Annál mélyebb bepillantást enged a két alkotó közötti feszültebbé vált viszonyba az az elvi jellegű polémia, amelyet József Attila 1935 tavaszán a Gömbös-féle Új Szellemi Frontban részt vevő írótársakkal, köztük Nagy Lajossal folytatott. A költő rá vonatkozó mondataiban a kettejük közötti korábbi műhelykapcsolat fordult fonákjára. József Attila, aki - mint emlékszünk - a korábbi években maga is gyűjtött anyagot barátja sajtószemléihez, most megsemmisítő gúnnyal mutatta ki „az irodalom szabadságáért síkraszállni vélő” Nagy Lajos állításainak megalapozatlanságát, okoskodásának logikai hibáit, ezekkel a mondatokkal fejezve be polémiáját: „Ezért 205