Tarján Tamás (szerk.): Virgonc szavak virgonc királya. In memoriam Tersánszky Józsi Jenő - In memoriam (Budapest, 1999)
IV.
nö tudvalevőleg nagybányai származású volt, Costa Cáréi pedig nagykárolyi. Tehát szegről-végről földiek is voltak. Honig Sándorné elgondolkodik, majd újabb emlék felelevenítésével folytatja.- A Magyar Népi Szövetség akkoriban József Attila-emlékestet rendezett Bukarestben. Tersánszkyt kérték fel, hogy tartson előadást József Attiláról. Megemlékezésében Jenő méltatta a költőt, beszélt keserves életéről, nélkülözéseiről, felelevenített néhány személyes emléket, majd keserűen jegyezte meg, hogy akkor kellett volna megbecsülni a költőt, amikor még élt. Meleg szavakkal emlékezett meg a barátságról, amely József Attilához fűzte. Elmesélte nekünk, hogyan segített nekik egy alkalommal József Attila, amikor új lakásba költöztek. Kézikocsit hozott és azon vitte Jenőék holmiját az új lakásba.- Jenőt - veszi most át a szót Honig Sándor - tudvalevőleg nagyon érdekelték a különböző hangszerek, különösen pedig a népi hangszerek. Kérésére felkerestük Fanica Lucát, a neves román pánsípművészt. Jenő, tolmácsolásunkkal, hosszan elbeszélgetett vele, majd élvezettel hallgatta a művész játékát. A látogatás eredményeként úgy összebarátkoztak, hogy Fanica Luca megajándékozta Jenőt egy pánsíppal. Jenő érdeklődött egy másik román népi hangszer, a doromb, a drimba iránt is.- Megismerkedett Jenő Bukarestben egy Velescu nevű zenebohóccal is, aki furulyázott és egyben artista is volt. Velescu feljött hozzánk és itt produkálta magát. Jenő vele is megbarátkozott és később levelezett is vele. Velescu szintén megajándékozta egy furulyával. Emlékszem, egy alkalommal Velescu meghívta Jenőt a Comedia Színház egy előadására, amelyet ő furulyán kísért.- Jenővel gyakran elbeszélgettünk ebben a sarokban - jegyzi meg Honig Sándor. - Bukaresti tartózkodása alatt alkalmam volt közelebbről megismerni. Egyesek azt tartották róla, hogy könnyelmű. Volt ebben valami igaz. Én különösen 203