Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
József Attila a Tisztelt Házban (2004-2006)
amelynek csupán egyik szála, hogy az 1950-ben róla elkeresztelt irodalmi középdíjat is többször a Parlament kupolatermében adták át. A rendszerváltozás után volt kísérlet a magyar nemzeti irodalom élvonalából való kiiktatására, jobboldali diszkvalifikálására, de ez rövid életű volt, s főleg rövid a politikai elit egyik-másik csoportja, képviselője részéről. Összességében tény: József Attilának jót tett a rendszerváltás,168 bár azóta is vannak újabb, különböző előjelű kisajátítások, torzítások, esetenként botrányok a róla szóló, egyébként örvendetesen eleven tudományos, politikai, hétköznapi diskurzusokban. Jó hír, hogy egykor még állítólag Csurka István is „József Attila szavait vette kölcsön egy ízben a Parlamentben".169 De tempi passati, új évszázadot, sőt új évezredet írunk. Ami most foglalkoztat: miként került szóba a költő a „saját" születési centenáriumi évében s az azt megelőző és követő esztendőben, tehát 2004-2005-2006-ban, a képviselőház ülésszakain. Ebben a fejezetben tehát nem a politikai nyilvánosság teljességét vizsgálom, még kevésbé a József Attila-centenárium politikai konnotációit. Ezúttal még csak a hivatásos politikusok, az akkori kormánypártiak (köztük Gyurcsány Ferenc) vagy az ellenzékiek (például Pokorni Zoltán) József Attilával kapcsolatos nyilatkozatait, beszédrészleteit sem, erre könyvem más fejezeteiben kerül sor.170 Az a kizárólag formális és intézményes szempont határolja körül kutakodásomat, hogy mi hangzott el a Tisztelt Ház parlamenti ülésein, legalábbis, ahogy ezt a digitalizált jegyzőkönyv megőrizte az örökkévalóság számára.171 Egy program segítségével könnyen visszakereshetők és irodalmi, szemiotikái, narratív analízis alá vethetők azok a felszólalások, amelyekben szóba kerül József Attila neve. Messzemenő következtetések levonására persze nem alkalmas ez a szövegkorpusz, de a hároméves időszak tekintetében — cseppben a tenger - bizonyos relevanciával, általánosíthatósággal és némi tanulsággal azért csak járhat a József Attila-idézetek és -metaforák, a belőlük „intézményesült" szlogenek, szállóigék és más trópusok, a vulgarizált nyelvi-képi panelek analízise. „Sajátos módon folklorizálódik József Attila: politikusok, újságírók, közéleti emberek idézik, akár idézőjel nélkül, sokszor azt sem tudva, hogy honnan származik a szö103