Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
A kreatív irodalmiság övezete: József Attila mint intertextus
az egyik legfontosabb értelmiségi feladat - hiszen a globális kultúrában is a nemzeti nyelven való kommunikáció elsődlegességére kell számítani. A nemzeti nyelv kulturális elsődlegességére pedig mi sem utalhat jobban, mint a mai posztmodern irodalom végletesen burjánzó és élvezkedő nyelvisége, mely egy hagyományos purista nyelvi szabatosság és szépségideál retorikai és ornamentális stratégiája helyett a nyelv minden területének és minden elemének szabad, gátlástalan, mind szemantikájában, mind szintaktikájában neológ jellegű, játékos felhasználását preferálja."368 Nincs jobb bizonyíték erre a jelen idejű irodalmi és művelődésszociológiai jelenségre, mint a József Attila-verskorpusz, a költő szótára fölötti kortársi tor. Turczi István áld sokat tett s tesz a legfiatalabb költőnemzedékek, az új tehetségek bemutatásáért, egy külön folyóiratot s hozzá kapcsolódó irodalmi esteket is szerkeszt és működtet ennek érdekében (Parnasszus) - így ír: „sok kortársam, sőt nálam fiatalabb költő ma is úgy ír, mintha ez az izgága, ideges, öszszeférhetetlen fickó fogná a »ceruzáját«. És nem az van, hogy nem akarja elengedni, mert ő egy önhitt, önző alak, hanem ők, a maiak szorítjálc-szorongatják ezt a birtokba veendő telek határait félelmes biztonsággal kijelölő idézőjeles ceruzát. [...] József Attila közöttünk él, és pillantása (az a lcöltőimagatartásbeli hagyomány amelyet teremtett, pontosabban újrateremtett) ma is metsz és alakít."369 Lehetetlen ehelyütt számba venni, rendszerezni s főleg tipologizálni és értékelni ezt a gazdag verskínálatot; még azt sem, amelyik valóban 2000 után, 2005 körül született. A centenáriumra újra vagy végre bekerült a nyilvánosságba sok, a korábbi évtizedekben született József Attila-parafrázis és pastiche is, főleg az 1990-es évtized terméséből. Izgalmas kritikai, líraszociológiai és kreatív recepcióesztétikai feladat ennek a lírai szöveganyagnak és kontextusának az elemzése. Van is rá számos kísérlet, egyre gazdagabb az ilyen elemzésekre vállalkozó „tercier" szakirodalom; hadd utaljak csak Fenyő D. György Fried István, Korcsog Balázs, Lőrincz Csongor, Németh Zoltán, Payer Imre, Zsák Judit s mások tanulmányaira, amelyek természetesen tágabb - korántsem elsősorban centenáriumi - dimenziókban kutatnak és érvelnek.370 Ehelyütt sem hagyhatom azonban említés nélkül e költői burjánzás néhány vonását. Már 202