Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
A populáris, a mediatizált, a digitális és az iskolai József Attila
liség - másodlagos szóbeliség" históriai triádjában gondolkodott, s a harmadik fázisba helyezte az elektronikus tömegkommunikáció, a digitális média képi-zenei világát is. Újabban megjelent egy új fogalom, a „másodlagos írásbeliségé" is (sőt feltűnt a „harmadik szóbeliség" és a „harmadik írásbeliség" perspektívája is),33 amely nagyjából ugyanezeket a kulturális technikákat és közvetítő-teremtő modelleket az írásbeliség jelene és jövője szempontjából mintha „optimistábban" értékelné. Annyi itt is rögzítendő: a magyar költészet, s benne József Attila is alaposan ki van téve ennek a nagy horderejű, az alkotás, a közvetítés és a befogadás teljes ívét érintő kulturális struktúraváltozásnak. József Attila életművének élő hagyományként való fennmaradása, kultuszának ereje - a „tartalmi", életérzésbeli, világszemléleti, ízlésbeli, generációs stb. megszólíthatóságon túl - nem kis mértékben függ attól is: „alkalmazkodik-e" ezekhez a mediális változásokhoz. Vagyis hogy képes-e ez a múlt századi lírai életmű kontaktust teremteni, diskurzusba kerülni a modern elektronikus médiával, a digitális tömegkommunikációval, az alapvetően könnyűzene- és képorientált ifjúsági popknltúráwal. Kérdés tehát, hogy miféle kulturális kontextusba kerül s miféléből emelkedik ki; hogy - súlyos öncsalások, öncsonkítások, önárulások nélkül - képes-e József Attila „királlyá" válni ebben a sztároríentált globális médiatérben. Tudható: ez nem elsősorban „tőle" függ, hanem ennek az új mediális kultúrafogyasztói világnak a szükséglet- és igénystruktúrájától, megrendelőitől, mozgatóitól és szereplőitől. Attól is, látnak-e médiapiaci, netalán üzleti fantáziát (is) az „eredeti" József Attilában. Finnyáskodhat az értelmiségi, a literátor, a tudós, gyakorolhat kritikai kontrollt is (kötelessége lenne), de ezek olyan trendek, amelyeket jobb tudomásul venni s inkább meglovagolni, „kihasználni", mintsem hogy elitista és görcsös bezárkózással kíséreljük meg kivédeni, avagy kikerülni. A teljes körű bizonyítást helyettesítő munkahipotézisként, kortársi benyomásként talán nem vakmerőség leírnom: József Attila költészete és életének-sorsának „hírértéke" jól vette ezeket a „kultúraváltási akadályokat és kihívásokat". Sőt, a József Attila-centenárium egyik legörvendetesebb tünete, hogy nagy hullámokat vert a szűkebben vett irodalmi életen, könyvkultúrán, hivatalos és isko32