Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
A centenárium "hivatalos", valamint "bal- és jobboldali" diskurzusa
beállítására törekedtek s törekednek. A centenárium botrányai és szlogenjei kapcsán nem egy példáját idéztem e tünetsornak. A kultusznak ez a jobboldalra szavazó ideologikus vonulata - melynek természetesen voltak előzményei 1945 előtt - mintegy kifordítva reprodukálta s reprodukálja a korábbi, főleg 1945 utáni baloldali lcanonizálási modellt és mechanizmust. A rendszerváltozást alapvetően negatívan értékelő régi vagy újbaloldal képviselői viszont - mintegy az otromba kommunistázás ellenpólusaként — nem szemérmeskedtek: élesen antikapitalista módon, de radikális szocialista pozícióból méltatták és kanonizálták József Attila baloldaliságát. Érveikben szintén voltak-vannalc megfontolandó elemek, de elrajzolások is jócskán. Szerdahelyi István szerint József Attila egyenesen „a marxizmus csúcsaira érkezett kommunista", „magányos kommunista", akinek lényegében mindenkivel szemben, minden vitájában igaza volt.189 Az egyébként valóban rendszerkritikus József Attila antikapitalizmusának „frissessége", közvetlen aktualizálhatósága, a jobboldali demagógiák miatti düh, illetve a XXI. század eleji magyar újkapitalizmus sok szempontból valóban jogosult bírálatából felfakadó publicisztikai historizálás vezette többük tollát. Tamás Gáspár Miidóst egészen odáig vitte, hogy - ha iróniába csomagolva is - durván parafrazeálja és félreértse a híres (egyébként az elméleti anarchizmus ihletésére valló) József Attila-i sorokat: „Bármit mond szegény József Attila, a szabadság szülte rend: a tőkés rend. Ami ezen a renden túl van, az nem lehet »rend« (és nem lehet »munka«). A kapitalizmus előtt a rend szült rendet. A kapitalizmus játszani is engedi szép, okos fiait. Különben nő a tőke szerves összetétele, süllyed a profitráta."190 2003-2008-ban mindenesetre már nem volt jelentős szellemi-politikai irányzat, amelyik (akár csak indirekten is) József Attila költői rangjának leértékelésére törekedett volna. Szinte mindenki örömmel regisztrálja: József Attila talán az egyetlen a XX. századi magyar költészet nagyjai közül, aki változatlan népszerűséget élvez az olvasóközönség, köztük a diákság soraiban, ha nem is azzal a szenvedélyességgel, mint az 1960-1970-es években. Hogy József Attila túlélte a XX. századot, abban a rendszerváltásnak komoly szerepe volt, amennyiben a korábbi kanonizálások fölszámolásával a társadalom érzékeny maradt vagy lett a 127