Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Tematizációk és narratívák a mai József Attila-recepcióban
nyilvánosságot kapnak: „Az eszme, amelyben a költő sokáig hitt, a világtörténelem leggyilkosabb, legnagyobb hullahegyeket hátrahagyó eszméjének bizonyult. József Attila kommunista versei a ma adott történelmi térben - érvényüket vesztették."464 Ezt a beszédmódot olyan indulattal és gyakran szakszerűtlenséggel használják, hogy nyilvánvaló vált: már régen nem a „kommunista József Attila" kánonjának jogos kritikájáról van szó (ez a kánon egyébként már az 1960-as évektől nem élt kötelező tudományos normaként, ha a közoktatásban megmaradt is), hanem egyrészt mindenféle szocialista törekvés, másrészt és főleg a XXI. század eleji baloldali mozgalom és politika megbélyegzéséről. A költőt magát jobboldalról most nem (nagyon) akarták támadni, hiszen jobboldali, konzervatív olvasók, irodalmárok is szeretik, de igyekeztek világképét vallásosra és/vagy „nemzetire" festeni, vagy megkísérelték dezideologizálni értékminőségét. Ez utóbbi felfogás szerint tehát a József Attila-életmű - sommásan - úgy ítélhető meg, hogy „jó, sőt nagy költő volt, bár szocialista". Vagy: „a direkt szocialista versek nélkül jó költő", a „szocializmus csak hordalékanyag a verseken". Az ún. referenciaellenes elméleti-módszertani paradigmára hivatkozva például Sárközy Péter is igyekszik áramvonalasítani, azaz a szocializmustól, sőt szociális üzeneteitől megfosztani József Attila líráját, miközben ellenkező előjelű gesztussal - nagyon is átideologizálja, reszakralizálja.465 Miként egykoron,466 tudós létére most is megenged magának nem egy politikai inszinuációt - bár ebben aligha van egyedül. Mórocz Zsoltnak a Hitelben publikált kultuszromboló szcenáriójában domináns tétel volt: József Attila „munkásmozgalmi versei érvénytelenek".467 Ennél finomabb az az „esztetizáló" modell, amely - részben a fent említett referenciaellenes elméleti álláspontra támaszkodva - egyszerűen nem vett tudomást József Attila baloldali élményéről, s főleg ennek művészileg és bölcseletileg releváns dokumentumairól. A domináns vélekedés azonban a folyamatosan becsmérelt szocializmus, a baloldaliság leválasztása a maradandónak hirdetett zseni József Attiláról, főleg a Lyukasóra, a Magyar Napló, esetenként a Heti Válasz és a Hitel egyik-másik írásában.468 Szerencsés Károly odáig is elmegy, hogy József Attila Levegőnkével szemben egyenesen igazolja a Horthy-rendszer -234