Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)

Tematizációk és narratívák a mai József Attila-recepcióban

tására tett kezdeményezéseit, de itt mintha túllőtt volna a célon, még ha formuláját ironikusan akarta is értelmezni. Az antikapitalista elbeszélés és olvasat balról és jobbról egyaránt igen széles körben mozgósítja József Attila textu­sait. Teljesen érthető, ha József Attila ténylegesen rend­szerkritikai lírája, valamint a kapitalizmus lényegének szervi problémáit (a bolsevizmus éles kritikája mellett) analizáló bölcseleti prózája az olvasók egy részében a mai tőkés világrendszerrel szembeni vagy egyenesen a hazai tár­sadalom egyes rétegeinek elnyomorodása miatti keserűsé­get, dühöt hitelesíti irodalmilag. Egy költő ereje és mara­­dandósága nem utolsósorban azon múlik: recepciója során mennyire érzi az utókor a versek újrateremthető frissessé­gét, aktualitását. Borbély Szilárd joggal emeli ki - ha né­mileg igazságtalan következtetésekre jut is az elmúlt évti­zedek és a jelen József Attila-kánonját illetően -, hogy költészete „harcos, társadalmi felelősségvállalással átita­tott volt".475 Kemény István lúzerasszociációja476 nemcsak termékenyítő, hanem legitim (de szintén nem kötelező) olvasat, miként Bácher Iváné,477 Bodor Pálé,478 Gyurkó Lászlóé,479 Mező Ferencé,480 Ördögh Szilveszteré481 s má­sokéi is. Az viszont már legalábbis vitatható, amikor vers és próza gyakran doktriner értelmezésével követnek el szinte erőszakot - akár jogosult mai indulattól vezéreltetve is - a művön, a szövegkorpuszon.482 Krausz Tamás olykor egyoldalú mostüni állításaiban, a Gyurcsány Ferenc fémjelezte MSZP és kormányzat balról megfogalmazott éles - némileg elrajzolt, bár részigazságo­­lcat is tartalmazó - bírálatában ott érezni József Attila korabeli szenvedélyének lobogását. A helyenként anakro­nisztikus és historizáló József Attila-narratíva a történész­ideológus mai emancipációs világnézeti meggyőződését és radikálisan baloldali jövőképét igyekszik igazolni: „Napja­inkban József Attila örökségének antikapitalista lényege nem kerül igazán napirendre,- a mainstream, akárcsak régen, tudja: József Attila műve oly gazdag, hogy megke­rülhetetlen, de azt is tudja, hogy ma sem képes vállalni azt a maga egészében... Azon nem lepődhetünk meg, hogy a jobboldal-szélsőjobboldal keresztényszocialistát vagy nem­zeti szocialistát szeretne faragni József Attilából, azon azonban annál inkább, hogy a szocialisták és liberálisok jó része annak a hamisításnak a szolgálatába szegődött, ame­236

Next