Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Függelék
ció eddigi legátfogóbb áttekintését adó „Híres vagy, hogyha ezt akartad... ” című tanulmánygyűjtemény2 melynek szerzői kivétel nélkül csak úgy tudták jellemezni egy-egy külföldi ország József Attila-recepciójánalc aktuális állapotát, hogy többnyire hosszú évtizedekre visszatekintő számadást végeztek a József Attila-népszerűsítés 2005-ig vezető útjairól. Jelen esetben azonban aligha vállallcozhatom a külföldi József Attila-recepció messzire visszamenő, teljességre törekvő áttekintésére, hiszen egy ilyen áttekintés nem egy függelékbe illő tanulmányt, hanem egy önálló kötetet is kitöltené. A továbbiakban tehát inkább általános megállapításokat teszek, ezért - önkorlátozó módon - főként a „hosszú centenárium" néhány évének nemzetközi József Attila-képére, az évfordulóhoz kötődő események, kollektív és egyéni alkotások, tartósabb jelenségek „tanulságaira" koncentrálok, s csak olyan esetekben utalok részletesebben a korábbi időszakok eredményeire, amikor az elengedhetetlen a probléma megértéséhez. Továbbá - részben a nyelvi korlátok miatt - nem vállallcozhatom arra sem, hogy valamennyi ország, illetve nemzeti-nyelvi kultúra József Attila-recepciójáról részletezőn és érdemi bírálatot mondva számot adjak - e tekintetben is inkább összegzésre törekszem, s több esetben mások interpretációira, kritikáira, illetve szekunder forrásokra támaszkodom. A József Attila-emlékév hivatalos támogató háttérintézménye, a Balassi Intézet 2005. évi beszámolója a következőket rögzítette a centenárium kiemelt külföldi programjaival kapcsolatban: „Az emlékév kiemelt külföldi programjait a külföldi magyar kulturális intézetek valósították meg. Legjelentősebb ezek közül az új József Attilaemléktábla Párizsban, a József Attila-mellszobor Moszkvában, valamint az új József Attila-műfordításkötetelc megjelenése."3 A rangsort persze jobb volna megfordítani: a kultikus emlékezet „kötelező" emléktábla-avató, szoborállító tiszteletkörein, reprezentációin túl sokkal inkább az újonnan megjelentetett műfordításköteteket kell jelentős eredménynek tartanunk, hiszen azok „ércnél maradóbb" anyagon, könyveken, irodalmi műveken keresztül, József Attila műveinek idegen nyelveken való közkinccsé tételével állítottak méltó emléket a költőnek. A centenáriumi év azért is volt emlékezetes, mert az a törekvés, hogy a külföldi olvasóközönség számára ismét „aktuálissá" tegyük és 308