Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Függelék
fogalmazott meg a centenárium József Attila-kutatásai kapcsán: „Az emlékév egyik legfontosabb gondolati eredményének azt tartom, hogy József Attila életműve kiszabadult az egyoldalú megközelítések fogságából. [...] Hogy alkotói jelentőségét elismertessük, nem kell többé művében kényszeresen a kor minden lényeges tendenciájának szintézisét keresnünk."9 Még ha ez a „kiszabadulás" sajnos nem valósult is meg teljes mértékben, és az egyoldalú megközelítések nem múltak is el nyomtalanul, a külföldi József Attila-recepció esetében hasonló cél fogalmazódott meg: a korábbi évtizedek valamilyen szempontból mindig egyoldalú értelmezéseitől eltérően próbáljuk meg a lehető legteljesebb képet felmutatni az „igazi" József Attiláról. Az elmúlt több mint fél évszázad során megjelentetett külföldi József Attila-kiadványok (amelyek jórészt a magyar emigráció tagjainak, illetve a magyar irodalom külföldi népszerűsítésében szerepet vállaló irodalomtörténészeknek, fordítóknak és kiadóknak köszönhetők), illetve József Attila külföldi bemutatása - ha nagy léptékekben és néhány év csúszással is, de - többnyire tükrözte a hazai kánon értelmezési fordulatait. Az egyes korszakok műfordítói és értelmezői a József Attila-életmű más-más vonására figyeltek, s a korszellemnek megfelelően közelítették meg és mutatták be művészetének jelentőségét. Az egységesen a második világháború után „beinduló" külföldi József Attila-fordítások ötvenes évekbeli első nagy hulláma József Attila munkásszármazását és baloldali elkötelezettségű verseit helyezte előtérbe. Körülbelül húsz év múlva, az 1970-es években ugyan még jelentek meg olyan kiadások, amelyek a szocialista irodalom kontextusában, a marxizmus és freudizmus által befolyásolt költőként mutatták be József Attilát, de egyre inkább felerősödött az az értelmezési irány, amely a szürrealizmus, az expresszionizmus és a népköltészet elemeit ötvöző József Attilára koncentrált. Az 1980-as évek külföldi recepciója pedig már nemcsak József Attila költészetének többrétegű szerkezetére és komplex képeire fókuszált, hanem az életmű pszichoanalitikus vonatkozásaira is erős hangsúlyt helyezett, sőt bizonyos tekintetben meg is előzte a hazai kánont. Ez különösen szembetűnő a Szabad-ötletek jegyzékének értelmezésében és teljes szövegkiadásában. 1982-ben a magyar 311