Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Függelék
Alapi Gáspár, Baránszky László és Kemenes Géfin László versei és kisprózái követik a lapszámban, ezáltal irodalmi kontextusban, műalkotásként helyezve el és emelve meg a József Attila-i szöveget. Ez a szövegkiadás nagyon fontosnak bizonyult a József Attila-kultusz alakulásában, hiszen ráirányította a figyelmet a műveivel kapcsolatosan szükségszerűvé vált tabudöntő beszédmódra - ennek megfelelően, vérmérséklettől függően osztotta meg a külföldi és a hazai irodalmi közvéleményt. A kiadvány nagy siker lett, hiszen az arkánistákon kívül még nagyon sokakat érdekelt, hogy a mitizált, magyar szentként tisztelt zseni Szabad-ötletese teljességében milyen, nem utolsósorban azt remélve, hogy ezáltal többet tudhatnak meg József Attiláról. Amikor a Szabad-ötleteket tartalmazó Arkánum -példányok visszajutottak Magyarországra, lázasan terjeszteni kezdték, legépelték, fénymásolták, és kézről kézre adták, hogy ez is József Attila. Az a tény hogy az eredeti Árkán um -kiadás eleve rossz minőségéhez képest is egyre romló színvonalú másolatokban terjedt a szöveg, arra sarkallta a Szabad-ötletek kéziratát őrző Petőfi Irodalmi Múzeumot, hogy felkérje Stoll Bélát a szöveg magyarországi kritikai kiadásának elkészítésére és legitim megjelentetésére. Közben, 1988-ban, két évvel az első teljes magyarországi kritikai kiadás előtt, Olaszországban jelent meg a Szabad-ötletek teljes szövegű, gondozott változata, amelyet Stoll Béla - akkor még kiadatlan - textológiai munkája alapján Töttössy Beatrix készített.15 Ez a közlés komoly lépést tett a József Attila-i életmű teljesebb külföldi megismertetése felé, hiszen a költeményeken túl jóval többet mutatott meg azzal, hogy a Szabad-ötletek mellett leveleket, önéletrajzi és elméleti írásokat is tartalmazott a költőtől.16 Az 1990-es évek - itt nem részletezhető - külföldi József Attila-recepciója tulajdonképpen ezt a törekvést folytatta, amikor József Attila filozófiai költeményeire, költői etikájára és esztétikai írásaira irányította a figyelmet. Az ezredforduló körüli évek újdonságaként pedig a hazai kánonban is sokat vitatott (főként az ún. Kulcsár Szabó Ernő-iskola, valamint Bókay Antal által képviselt) „posztmodern olvasatra" való hivatkozások és egy hasonló szemléletmód alkalmazására való törekvés bukkant fel a külföldi József Attila-értelmezésben. 313